Gyerekekhez alkalmazkodó konyha – mit vehetünk át a Montessori-módszerből?

A gyerekszoba után a konyhába vezet az utunk, azt próbáltam meg összeszedni, hogy milyen apró trükköket, ötleteket vehetünk át a Montessori-pedagógiából, hogy a konyhánk gyerekbarátabb legyen, és hogy a gyerekünk/gyerekeink önállóságát elősegítsük.

Fontos, hogy a gyerek számára elérhető legyen mindaz, amit használ (és használhat) és elérhetetlen mindaz, ami veszélyes. Utóbbiból annyira nincs is sok, teljesen meglepődünk azon, hogy mennyi mindent tudnak helyesen használni, ha megmutatjuk nekik, hogyan kell. De azért a sütő legyen magasan vagy dupla ajtajú és a gáztűzhelyt se nagyon nyitogassák…

Mit jelent a gyakorlatban az, hogy elérhető legyen, ami használ?

Legyen megfelelő magasságú, hozzáférhető helye, ha segíteni akar. Vagy egy stabil szék, amit oda tud húzni a konyhapulthoz (de olyan, ami nem inog, nem billeg, nem esik le róla, pl. TrippTrapp), vagy pedig egy alacsony asztal vagy munkapult, ahol ő tud dolgozni.

A tányérja, pohara, evőeszközei legyenek az ő számára elérhető helyen, a konyhaszekrény alsó részében, hogy egyedül megteríthessen magának és elpakolhassa az edényeit. A terítésben segíthetjük egy kartonra rajzolt evőeszközökkel, így könnyebben latja, hogy mi hiányzik és hova kell tenni:

A hűtőben a tízóraija, uzsonnája legyen egy alsó polcon, amit elér, egy hermetikus dobozban előre odakészíthetjük a felvágott zöldséget-gyümölcsöt-vajas kenyeret-sütit. Így ha megéhezik, önállóan ki tudja magát szolgálni.
Legyen szalvéta vagy papírtörlő egy általa elérhető helyen.

Legyen néhány a gyerekkezekhez méretezett konyhai eszköze, kicsi fakanál, habverő, merőkanál, sodrófa (pl. az Ikea játékosztályán remek süteménykészítő készlet kapható), így könnyebben tud tevékenykedni. Képzeljük el, ha nekünk egyméteres sodrófával vagy ötvencentis habverővel kellene boldogulnunk!

Mindig legyen általa elérhető helyen az életkorától függően egy csőrös pohár, egy kulacs (nálunk a decathlonos kulacsok két éves kortól nagyszerűen funkcionálnak és később iskolába is ezeket viszik), egy kis kancsó víz egy pohárral, egy üveg víz egy pohárral, hogy önállóan tudjon inni, ha szomjas.

A berendezésen túl a konyhai tevékenységek is felhasználhatóak a Montessori-pedagógia szemszögéből. Erre két példa a mosogatógép kipakolása (ami elég korántól a gyerek rendszeres feladata lehet) vagy a mosogatás mint Montessori-tevékenység.
Most biztos mosolyogtok, de olvassátok el a következőket: így felfogva nem nagyszerű pedagógiai tevékenységek ezek a házimunkák? Persze fontos, hogy a gyerek önként és örömmel végezze ezeket, semmiképpen ne legyen kényszer. Mint a Montessori-módszer leszögezi, ha egy tevékenység nem köt le egy gyereket, akkor talán nem a megfelelő fejlődési szakaszban javasoltuk neki, térjünk rá vissza pár héttel vagy hónappal később.

Mosogatás:

Szükségünk lesz:

mosatlanra (a gyerek saját evőeszközei, tányérja, pohara tökéletesek)
egy kis lavórra
egy szivacsra
törlőkendőre
mosogatószerre
egy tálcára

A gyerekek külön élvezik ha a mi tárgyainkat használhatják!

A tevékenység:

Először a tálcára tesszük, amire szükségünk lesz. Megmutatom, hogy kell kinyitni a mosogatószert, hogy kell belőle pár cseppet a szivacsra cseppenteni és hogy kell elmosni egy poharat. Számunkra ezek természetes, automatikus mozdulatok, de a gyerekeknek újak és elemezniük kell minden egyes mozdulatot! Így részletezzük, amit csinálunk, például egy pohár elmosásához nem csak kívülről mossuk le, hanem a szivaccsal benyúlunk a belsejébe, jól megfogjuk a poharat és a másik kézzel forgatjuk benne a szivacsot… Aztán leöblítjük és eltörölgetjük.

Majd hagyjuk egyedül csinálni és megfigyeljük. Nem lépünk közbe, csak ha muszáj. Nem a tökéletes végeredmény a fontos, hanem maga a tevékenység öröme és hogy a gyerek büszke legyen az általa elvégzett munkára, arra hogy üvegpoharat képes egyedül elmosni…
Akinek van kertes háza, jó ötlet ezt a tevékenységet nyáron és odakint végezni 😉 Nem baj, ha kiömlik a víz vagy leesik a pohár.

Mosogatógép kipakolása:

A gyerekek elég korán képesek kipakolni a mosogatógépből és elpakolni a tárgyakat a helyükre. Amíg egész kicsik, az éles késeket előre kiveszem, de azt is elég hamar megtanulják, hogy miként kell megfogni és hogy nem bohóckodunk vele. Amit nagyon magasra kell elpakolni (csészék, poharak), azt odaadogatja nekem, az evőeszközöket, edényeket, tányérokat viszont egyedül is el tudja rakni.

Ezzel a tevékenységgel

* megtanulja megkülönböztetni és kategóriákba sorolni az elemeket (villák/kiskanalak/evőkanalak)

* dolgoztatja a memóriáját, hiszen meg kell jegyezni mit hova pakolunk

* fejleszti a logikáját pl. az edények egymásba pakolásánál

* megtanulja felismerni az esetleges hibáit és egyedül kijavítani (pl. egy evőkanál feltűnik, ha a kiskanalak közé lett téve, vagy a nagyobb edényt nem tudja a kisebbe tenni)

* fejleszti a szókincsét (a konyhai eszközök, bútorok, gépek nevei)

* többfajta elvont fogalmat gyakorol: bent-kint, fenn-lent, rajta-alatta, balra-jobbra, kicsi-nagy, kisebb-nagyobb

* stratégiákat dolgoz ki: pl. az edények elpakolásánál, ha egy edényt a meglévők közé akar elpakolni, le kell vennie a fenti kisebb edényeket, letenni egy székre vagy a pultra, elpakolni azt, amelyiket kivette a mosogatógépből, majd rátenni a félretett edényeket

* fejleszti az ügyességét

* megtanul vigyázni a tárgyakra

* fejleszti a finom-motorikáját a különböző méretű, anyagú, formájú, súlyú tárgyak manipulálásával

* fejleszti az egyensúlyérzékét, amikor a székre áll

* megtanul a kezében egy tárggyal helyet változtatni.

Összefoglalva leszűrhetjük, hogy a Montessori nem csak egy pedagógiai módszer, hanem egy szemléletmód, és a leghétköznapibb tevékenységekből is Montessori-tevékenységeket csinálhatunk.

Fontos, hogy a tevékenységeknek mindig legyen célja, látható eredménye, a gyerekek annál nagyobb örömmel végzik őket. Az meg csak hab a tortan, ha mi is élvezzük a közös konyhai tevékenykedést.

Végül néhány saját kép a konyhai tevékenységeinkről: