Múlt hétvégén egy tiltakozó megmozduláson vettem részt, ahol a cél az volt, hogy felhívjuk a figyelmet arra, hogy a szoptatás “normális tevékenység”, a kisbaba etetése nem szexuális jellegű és bárhol lehetséges kellene hogy legyen. Az apropó az volt, hogy egy anyukat az egyik itteni férfiruha-üzletlánc (Célio) egyik boltjában távozásra szólították fel, miután az éhes kisbabáját a boltnak háttal (!) a próbafülkék előtt próbálta meg megszoptatni. Az interneten nagy felzúdulás lett belőle és egész Franciaországban egy időben nyilvános szoptatásokra került sor az üzletlánc boltjai előtt.
Ennek kapcsán akartam írni pár szót a nyilvános szoptatásról. Bár a nyilvános szót eleve nem szeretem, olyan benyomást kelt, mintha magamutogatásról lenne szó, holott csupán a kisbaba természetes szükségletének (evés) kielégítése történik meg.
A kérdés kicsit költői, hiszen az egyértelmű, hogy az anyatej a kisbaba szamara a legideálisabb táplálék. A szoptatás az emberi faj biológiai normája. A babák úgy születnek, hogy képesek az anyjuk mellét szopni és az anyatej összetétele (ami a szoptatás során is változik) mindig igazodik a kisbaba korához, igényeihez, a napszakhoz, stb. Nem csak a szükséges tápanyagokat tartalmazza, hanem az anyai antitesteket, hormonokat és élő sejteket is.
A szoptatott kisbaba nem csak táplálkozik, hanem egyúttal az alapvető szopásigényét és a testi közelség iránti igényét is kielégíti, és az anyatejben nyugtató hatasú hormonokat is kap. A kisbaba szopik, ha éhes vagy szomjas, ha fáradt, ha megijedt valamitől, ha beteg, ha zaklatott, ha fáj valamije, ha vigaszra van szüksége…
A szoptatás ideális módon elégíti ki a kisbaba szükségleteit, mindezt nappal és éjszaka, minden körülmények között. Ez a legegyszerűbb, leghatékonyabb és legolcsóbb megoldás és az édesanyában a türelmet és a jóllétet növelő hormonális környezetet hoz létre, így az könnyebben válaszol a baba igényeire.
Miért ajánlott igény szerint szoptatni?
A múltban sok ajánlás úgy szólt, hogy bizonyos ritmus szerint, az órát figyelve kell szoptatni. Ennek eredete, hogy nem tartottak elég “tudományosnak” az anarchikus, igény szerinti szoptatást. De a szoptatás minden szabályozási kísérlete (bizonyos időközök betartása két szopi között, adott számú perc mindegyik mellen) gyakori kudarcokhoz vezet: az anyának “nincs elég teje”, a kisbaba nem hízik eléggé vagy “elutasítja a mellet”. A szoptatás sikeréhez alapvető az igény szerinti szoptatás: ahogy a kisbaba kifejezi az igényét, azonnal kerüljön mellre. Tehát a szoptatás ideje és hossza teljesen kaotikus, előre nem látható.
Alapvető jog bárhol szoptatni
A WHO ajánlásai szerint kizárólagos anyatejes táplálás javasolt az első 6 hónapban, majd ennek folytatása minimum két éves korig más ételek bevezetése mellett. A szoptatás számos országban népegészségügyi prioritás. De ezen túl, jogi értelemben is alapvető jog szoptatni. A szoptatás nem szexuális tevékenység, az anyának bárhol jogában áll megszoptatni a gyermekét. Az anyának bármilyen nyilvános helyen megtiltani a szoptatást (legyen az egy bolt, étterem, orvosi rendelő, uszoda vagy strand, stb.) törvénybe ütközik, sérti a gyerek és az édesanya jogait és diszkriminációnak minősül.
Miért nem kérhető az édesanyáktól az, hogy “rejtőzzenek el” a szoptatáshoz?
Először is, mert jogukban áll szoptatni anélkül, hogy elbújnának. Másodszor, mert magukat eltakarva, egy sarokba “elbújva” azt a gondolatot adhatják át a gyereküknek, hogy a táplálkozás tabu, szégyellnivaló tevékenység, ami a gyerekben ezáltal egészségtelen hozzáállást eredményezhet az evéssel kapcsolatban. Végül azért, mert gyakran nem lehetséges félrehúzódni a szoptatáshoz: amikor az édesanya több gyerekkel van, akiket nem tud felügyelet nélkül hagyni, vagy a boltban, postán sorban áll vagy más olyan helyen tartózkodik, ahol nincs erre a célra kijelölt helyiség. Egyetlen felnőtt sem fogyasztaná el a szendvicsét egy nyilvános wc-ben, egyesek mégis oda szeretnék száműzni szoptatni az anyákat!
Elfogadni azt, hogy az édesanyának el kellene takarnia magát a szoptatáshoz vagy el kellene rejtőznie, az egyenértékű annak elfogadásával, hogy a szoptatós édesanyának a négy fal között kellene maradnia a szoptatás teljes időtartama alatt, ami nyilvánvalóan lehetetlen.
Miért nem kérhető az édesanyáktól az, hogy “diszkréten” szoptassanak?
Mert nem kivitelezhető az, hogy semmi ne látszódjon az anya melléből, mikor a babát mellre teszi vagy leveszi onnan. Mert egyes nők melle túl nagy ahhoz, hogy a baba szopi közben eltakarja. Mert a kisbaba szopi közben többször forgathatja a fejét, hogy körülnézzen maga körül. Mert a baba néha felemeli az anya felsőjét, hogy elkapja a másik mellet: ez egy természetes reflex, ami serkenti a tej termelődését. Mert két gyermek egyidejű szoptatása (ikrek vagy tandem szopi) nem lehetséges anélkül, hogy az anya felemelné vagy lehúzna a felsőjét. És végül mert a szoptatós édesanyáknak, mint minden nőnek, jogában áll úgy öltözniük, ahogy szeretnének, és nem lehet mindig azt elvárni tőlük, hogy sálakkal, kendőkkel és mindenféle takarókkal takargassak magukat, ahogy a kisbabáktól, gyerekektől sem, hogy “szoptatós sátrakkal” vagy kendővel letakart fejjel egyenek.
Ezzel együtt minden édesanya igyekszik nem magamutogatón, másokat lehetőség szerint nem zavarva szoptatni. De a kisbaba szoptatása nem szégyen és soha nem szabadna, hogy annak számítson. A környezet reakciója sajnos számos szoptatást rövidített meg. Pedig a szoptatásnak épp olyan elfogadott látványnak kellene lennie, mint a cumisüvegből táplálásnak, sőt.
Egy kis humor a végére:
