A minap olvastam egy érdekes tudományos cikket. Ebben a kutatásban azt vizsgálták, hogy milyen hosszú a szoptatás biológiailag meghatározott időtartama.
Sokan “túlzásnak” tartják a WHO két éves ajánlását (persze nem kizárólagos szoptatásról van szó, hanem egyéb táplálékbevitel melletti szoptatásról), pedig a biológiai norma, tehát amíg a kisgyereknek szüksége van az anyatejre, túlmutat ezen a koron.
Szóval tulajdonképpen hány éves korban következik be a természetes elválasztódás? Azaz az igen széles skálán mozgó kulturális normáktól eltekintve vajon mennyi ideig szükséges az anyatej a kisgyerek szervezetének?
A szoptatás időtartama valóban igen változó, akar időben (több száz évvel ezelőtt 3-4 év, manapság átlag 1 év), akar a különböző kultúrák közti különbséget tekintve. Katherine A. Dettwyler antropológus a témában végzett kutatásai (A Time to Wean: The Hominid Blueprint for the Natural Age of Weaning in Modern Human Population) szerint a szoptatás egyszerre biológiai folyamat és kulturális tevékenység. A szoptatást tehát nem csak az egészségi és táplálkozási szempontok, hanem a kultúra a gyereknevelésről alkotott elvei és az anya és gyerek kapcsolatával kapcsolatos elképzelései is befolyásolják.
De ha ezt a kulturális szempontot figyelmen kívül hagyjuk, az elválasztódás ideje főként a genetika és az ösztönök függvénye. Ezért Dettwyler szerint a természetes elválasztódás biológiai idejének meghatározásához – hogy teljesen kiküszöböljük a kulturális behatást – a legközelebbi rokonaink, az emberszabású majmok megfigyeléséből kell kiindulni. Márpedig a genetikai állományunk 98%-ban közös a csimpánzokkal és a gorillákkal.
Sok nagytestű emlősfajnál, így a nagy majmoknál is, az elválasztódás akkor történik meg, amikor a kicsik megnégyszerezték a születési súlyukat. Az embergyereknél ez 3-4 éves korra történik meg. Más nagy emlősöknél azt tapasztalta, hogy a felnőtt súlyuk 1/3-at elérve választják el magukat. Az embereknél ez 6-7 év.
A felnőttkori testsúly és a szoptatás időtartama között is összefüggést fedezett fel. Például az emberszabású majmok tovább szoptatják az utódaikat mint az egyéb kisebb súlyú majmok. A felnőtt ember átlagsúlyát figyelembe véve így az embergyerek anyatejes táplálási időszaka 2,8 és 3,7 év közöttre jön ki.
A növekedés viszonylatában vizsgálva a kérdést több emberszabású majomfajnál azt figyelték meg, hogy az elválasztódás az első maradandó fogak megjelenésével esik egybe. Az embergyerekeknél az első maradandó fogak 5 és 6 év közt jelennek meg. Ezen kívül Dettwyler azt is megjegyzi, hogy az immunrendszer tejes érettségi fokának elérése is alapot szolgáltathat az elválasztódás időpontjának meghatározásához. Ez pedig 6 éves kor körül következik be az emberi fajnál.
Végül a szaporodószervek fejlettségét figyelembe véve is meghatározták a természetes anyatejes táplálás hosszat. Egyes fajok a szexuális érettségig tartó időszak felénél választódnak el, ez az emberi fajnál 6-7 évnek felel meg. Másrészről a csimpánzoknál és a gorilláknál azt figyelték meg, hogy a terhesség hosszat hatszor meghaladó időtartamig tartott a szoptatás. Ezen kritérium alapján az embergyerek elválasztódása kb. 4 és fél éves korában történne.
Összefoglalva, Dettwyler az embergyereket a nagytestű emlősökhöz és különösen az emberszabású majmokhoz hasonlítva azt a következtetést vonja le, hogy az embergyerek természetes elválasztódása 2 és fél, illetve 7 éves kora között következik be. Egyúttal az antropológus felhívja a figyelmet arra, hogy ezen kutatási eredmények nem alkalmasak annak meghatározására, hogy a babának meddig kellene szopnia.
A kultúra és az életmód ugyanis olyan fontos tényezők, melyeket egy analízis idejére félre lehet tenni, de a döntéseinket mindenképpen befolyásolják. Ráadásul minden anya-gyermek párosnak magának kell eldöntenie, hogy mikor érjen véget a szoptatás.
Viszont a tanulmány felhívja a figyelmünket arra a szakadékra, ami a társadalmunk elvárásai és a biológiai “programunk” között létezik. És csakis ezt megértve lehet egy olyan kompromisszumot kialakítani – mindenkinek a saját szája íze szerint – ahol megpróbáljuk közelíteni a két szempontot.
Források:
Dettwyler K.A. A time to wean: the hominid blueprint for the natural age of weaning in modern human populations. In: Stuart-Macadam P, Dettwyler KA, editors. Breastfeeding: biocultural perspectives. New York: Aldine de Gruyter; 1995
http://www.kathydettwyler.org/detwean.html
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: