Nem! Nem! Neeeeem!

Ugye, ismerős? Főleg ha két év körüli csemetéje van az embernek. Szóval hisztikorszak, nem-korszak, mini-kamaszkor, sokféleképpen nevezhetjük, a lényeg hogy addig angyali gyerekünk hirtelen dacos mini-kamasszá változva ellenszegül, aminek csak lehet, mindenre a NEM! választ adja és kedvünk támad szálanként kitépni az összes hajunkat.

Ami jó hír, hogy ELMÚLIK. Egy időre legalábbis (aztán majd jön más, és még utána a kiskamaszkor, nagykamaszkor..).

De addig is pár túlélési stratégia, ami nálunk bevált:

• Döntsük el, mi az igazán fontos számunkra, ahhoz ragaszkodjunk, a többiben engedjünk.
  Például a fogmosás nem alkukérdés vagy a felöltözés, amikor kimegyünk. De az hogy a rózsaszín pulóvert vegye fel (akar kisfiúként is :)), vagy hogy száraz, napos időben gumicsizmában jöjjön, kit zavar?
• Ne tegyünk fel eldöntendő kérdéseket (ezekre a válasz előre borítékolható), hanem inkább vezessük rá a gyereket, hogy mit szeretnénk.
  Tehát a Kérsz ebédet? kevésbé célravezető, mint a Nézd az órát, dél van, mit szoktunk ilyenkor csinálni?
•  Adjunk választási lehetőséget, de ne túl sokat (általában azt javasolják: annyit, ahány éves a gyerek)
  Pl. Szoknyát vagy nadrágot vennél fel ma? A robotos vagy a kutyás pulcsit kéred?
• Parancs helyett kérdést tegyünk fel.
  Ha kinézel az ablakon, mit látsz? Esik. Mit kell felvenni, ha esik? És a gyerek általában boldogan szalad a gumicsizmáért, esőkabátért.
• Adjunk lehetőséget az önálló gondolkodásra, cselekvésre.
  Tegyük az ő dolgait általa elérhető helyre. Hagyjuk, hogy használja is, pl. egy két éves simán odateheti a tányérját, evőeszközeit az asztalra, vagy előveheti a pelenkáját és a pizsamát.
• Vegyük figyelembe a rítusokhoz, szokásokhoz, a dolgok helyéhez való szinte beteges ragaszkodását.
  Most alakítja ki a fejében a kategóriákat, az egyes dolgok helye (időben és térben) megnövekedett jelentőséget kap. Ha valamit máshova teszünk, másképp csinálunk, teljesen összezavarodik és ez hisztiként tör elő. Figyeljünk oda erre az igényére is, ez is elmúlik majd egyszer.
• Hagyjuk önállósodni, segíteni, ez növeli az önbizalmát és elégedettebb lesz.
  Egy kétéves már nagyon sok mindenre képes, a mosogatógép kipakolásától a teregetésben való segédkezésig. Ha kiönti a vizet, hagyjuk, hadd törölje fel. Hasonlóan, a morzsákat is hadd seperje össze maga után. (Akkor is, ha utána titokban összesepregetünk “rendesen”.) Ha van időnk, hagyjuk egyedül öltözni, vagy legalább kérjük ki a véleményét, hogy van-e szüksége segítségre vagy sem.
• Teljesítsük képzeletben a vágyait.
  Mi is sokszor álmodozunk lottónyereményről, pálmafás tengerpartról, csak mert jólesik. Sokszor a gyerek “akarom!!”-ja mögött is ilyen vágyak rejtőznek. Képzeletben teljesíthetjük is: Igen, de jó lenne, ha lenne itthon fagyi és degeszre ennénk magunkat belőle! Te milyet szeretnél? Epreset vagy csokisat? Igen, mindkettőt? Egy egész hegynyit? Egy fagyihegyet? Sokszor ettől megnyugszanak és továbblépnek. Vagy le is lehet írni egy papírra, lerajzolni, stb.
  
• Tanítsuk meg a dühét levezetni.
  A hiszti-helyzetek jó része abból adódik, hogy a gyerek még képtelen verbalizálni az érzéseit. Egyrészt segítsünk ennek elsajátításában úgy, hogy mindig megadjuk az adott érzés nevét (Csalódottnak érzed magad, mert.. Szomorú vagy, mert…), másrészt mutassunk neki más düh-levezetési módokat, amik a hisztivel ellentétben számunkra is elfogadhatóak. Például csináljunk egy düh-párnát, amit szükség esetén püfölhet, vagy rajzoltassuk le a haragját, aztán engedjük meg neki, hogy széttépje apró fecnikre.
• Amikor nemet mondunk, fogadjuk el az ezzel kapcsolatos negatív érzéseit.
  Hallgassuk meg a csalódottságát, elkeseredettségét. Ez talán a legnehezebb, mert úgy érezhetjük, megpróbál manipulálni és mert lelkileg megvisel a gyerekünk sírását hallgatni. De ha én szomorú vagyok, én is jobban szeretem, ha vigasztalóan átölelnek, mintha egyedül hagynak.
  A gyereknek joga van haragot érezni és ezt kifejezni. Amihez nincs joga, hogy másoknak fájdalmat okozzon ilyenkor, ekkor ha tudjuk, jó átölelni és megvárni, míg megnyugszik.
• Inkább azt mondjuk meg, mit és hogyan kell csinálni, mint azt hogy mit NEM szabad.
  A Ha az utcán megyünk, maradj a járdán! sokkal kevésbé frusztráló, mint a Nem szabad lelépni az úttestre!
  
• Sokszor hasznosabb nem elveszni hosszú magyarázatokban, hanem egyszavas mondatokban kifejezni, amit szeretnénk.
  Kicsit katonásnak tűnhet a stílus, de működik. A gyerek általában jobbat hallgat arra, hogy Sapka!! mint arra, hogy Vegyél fel sapkát, légy szíves, mert nagyon süt a nap kint, és különben napszúrást kapsz és beteg leszel.
• Parancs helyett adjunk információt és bízzuk rá a következtetést.
  Menj felöltözni! helyett Tíz perc múlva indulunk.
  
• Játsszunk legalább naponta egyszer birkózást és öleljük át a gyereket amikor csak engedi  / tudjuk.
  Ez növeli a biztonságérzetét és főleg ilyen mozgalmas időszakban mindkettőnknek szükségünk van rá.

Nem állítom, hogy ezen “trükkök” birtokában soha nem lesz egyetlen hiszti sem, de egy részüket meg tudjuk előzni. És nektek milyen további tippjeitek vannak?