Szaranya?

Ami mindig újra és újra előkerül a szoptatás körüli vitákban és amin újra meg újra meglepődök, az a nem szoptatók reakciója és válaszai bármilyen szoptatással kapcsolatos problémafelvetésre.

( Egy Facebook-os csoporton merült fel a múltkoriban ismét a kérdés: egy 13 hós baba anyukája kért segitséget az éjszakai leszoktatáshoz, a nagyfokú fáradtságra hivatkozva.)

Lehet, sőt biztos, hogy én is elfogult vagyok a kérdésben. De minden egyes alkalommal meglep, hogy a szoptatással kapcsolatos legegyszerűbb TÉNYEK említése is milyen heves reakciókat vált ki.

És míg az említett esetben, de úgy általában is, a szoptatáspártiak megnyugtatni, segiteni igyekeznek (bár nem minden fekete-fehér, elismerem, néha ők sem “viselkednek” ahogy kellene), a nem szoptatók támadásba lendülnek. Mindezt anélkül, hogy bárki bármivel vádolta volna őket vagy akár csak sejtetni engedte volna, hogy nem tartja elég jó vagy elég értékes anyának őket.

Ezután mindig elmegy a vita egy heves csörte irányába, ahol az ősanya, a rosszanya és egyéb kifejezések hangoznak el, a szoptatókat általában azzal vádolva, hogy magukhoz kötik a gyereket, aki sosem fog felnőni és életre szóló pszichés gondjai lesznek. Eközben a másik oldal igyekszik bebizonyítani ennek a feltételezésnek a hamis voltát, azzal vádolva a tápszerezőket, hogy nem tettek meg mindent a szoptatás érdekében és féltékenyek.

A szaranya kifejezés is gyakran előkerül.

Pedig saját bevallása szerint senki sem gondolja ezt.

Jó kérdés, hogy vajon a gyereküket cumisüveggel tápláló édesanyák miért érzik támadva magukat? Miközben a támadás nem ellenük, hanem a táplálási mód, a tápszer ellen történik. Es a tápszerlobbi ellen, ami mindent megtesz, hogy minél kevesebb édesanya szoptathasson, és hogy a “boldog és egészséges” babák  elmaradhatatlan táplálékának és az édesanya szövetségesének állítsa be a tápszert. 

Az édesanya környezete is hibás, amikor ebbe az irányba gyakorol nyomást, sokszor csak a saját, önző érdekeik mentén: a nagyszülők, akik maguk sem tudtak/akartak szoptatni, akik szivesen cumisüvegeztetnék a kisbabát. (Arról nem is beszélve, hogy a saját kisgyerek-énünk frusztrációja is könnyen bekavar a képbe).

A társadalom is felelős, a női mell túlszexualizálásával, és hogy képtelen ezen a szexualizált megjelenítésen túllépni, ahogyan ez a nyilvános szoptatás megítéléséből látszik. A félig pucér nők fényképei a sarki újságosnál vagy a telereality show-kban senkit sem zavarnak, azonban egy szopizó kisbaba látványa botrányt képes kiváltani.

A kórházi személyzet, az orvosok, a védőnők is bűnösök:  ők azok, akik miatt annyiszor idő előtt abbamarad a szoptatás, akik az anyák támogatása helyett sokszor régi kliséket, rossz tanácsokat szajkóznak. (Tisztelet és minden elismerés a kivételeknek!) A szoptatás támogatottsága tragikusan alacsony, az anya legkisebb betegsége esetén az elválasztás a válasz, holott a legtöbb betegség kezelhető szoptatás-kompatibilis gyógyszerekkel, csak informálódniuk kellene. Ehhez és a helyes információk megszerzéséhez valószinűleg a motiváltságuk is hiányzik, számukra egyszerűbb a tápszerreceptet felírni, plusz a tápszer mérhető, követhető, számszerűsíthető dolog a baba táplásában.

A hiba az egészségügyi dolgozók képzésében is keresendő: az orvosképzésben (a gyerekorvosokat is ideértve) a szoptatásról csupán néhány órában esik szó, ez messze nem elegendő, egy tájékozottabb anyuka többet tud a témában! Ilyen korlátozott ismeretek mellett hogyan is tudnák hatékonyan segiteni az édesanyákat a szoptatás témakörében?

Egyes anyák úgy hiszik, hogy a tejük nem elég gazdag, nem elég tápláló vagy egyszerűen nem elegendő. Ez is a szoptatásról kerengő legendák, tévhitek közé tartozik: az sem az édesanya hibája, ha elhiszi ezeket, hiszen nap mint nap annyian szajkózzak. Sokszor maga az orvos vagy a védőnő is.

Az édesanya, aki minden tőle telhetőt megtett, hogy a kisbabáját szoptatni tudja, de kellő segítség híján ez nem sikerült neki, NEM SZABAD, hogy hibásnak érezze magát emiatt.

Manapság annyira könnyű abbahagyni a szoptatást, hiszen annyi minden ösztönzi erre az anyákat! A reklámoktól kezdve odáig, hogy egyesek azt állítják: a tápszer egyenrangú az anyatejjel és azt híresztelik: a tápszeres baba mindig átalussza az éjszakát.

A szoptatás természetes, biológiai folyamat, de 2013-ban ahhoz, hogy sikeresen szoptasson egy édesanya, arra van szüksége, hogy előre tájékozódjon, a lehető legtöbbet és a lehető legjobb forrásokból.

És ebben az értelemben nem érdekel, ki mit gondol és milyen ősanyának, erőszakos szopipártinak és egyébnek bélyegez. Mert SZÜKSÉGES és FONTOS a megfelelő és helyes információk átadása és elterjesztése. Mindannyiunk érdeke, hiszen valódi döntést csak a tények ismeretében tudunk hozni, bármely irányban.