Nemrégiben újra ráakadtam egy képre, ami régóta kering a facebook-on és már az első alkalommal is ledöbbentett. Szóval kicsit utánaástam a témának. A kép a következő (kattintásra nő):
Ez azt ábrázolja, hogy a hiper- vagy szupermarketekben kapható élelmiszerek és tisztítószerek, illetve a “pipere” márkák többsége alig néhány érdekcsoport kezében van. Tehát a bevásárláskor otthagyott pénzünk igen nagy része ezen néhány nagy érdekcsoport kezében “végzi”. Mi is ezzel a baj? – kérdezhetjük. Ezt szeretném körbejárni, és a végén a Magyarországon kapható, ezen nagy csoportokhoz tartozó márkák listáját is megpróbálom összeszedni.
Szóval miért is káros ez a jelenség?
Mert ezek a cégek annyira nagyok és befolyásosak, hogy komoly és veszélyes politikai hatalomra tettek szert.
Hatalmas profitot zsebelnek be minden évben, egyedül a Nestlé 37 milliárd dollár nyereséget könyvelhetett el 2010-ben. A pénz pedig hamar politikai befolyásra váltható. A demokratikus országokban a különböző érdek- vagy lobbicsoportok folyamatos nyomást gyakorolnak egyes törvénytervezetek megakadályozása érdekében. Minél jobban szervezettek és minél több anyagi eszköz áll a rendelkezésükre, annál nagyobb befolyásuk van a végső döntésre. Mindez igaz nemzetközi, nemzeti vagy helyi szinten is. Nagy összegeket fektetnek különböző politikai jelöltek támogatásába is, jobboldali és baloldali politikusokat is ideértve. 2010-ben a Kraft félmillió dollárt adományozott a különböző amerikai elnökjelöltek kampányára, a Nestlé 300 ezer dollárt adott Schwarzenegger kampányára Kaliforniában. Naiv dolog lenne azt hinni, hogy ezt csak jótékonyságból teszik: kontrollálni szeretnék az őket érintő törvényeket, hogy azokat mihamarabb elfogadjak, vagy épp ellenkezőleg, a számukra nem előnyös törvényjavaslatok a kukában landoljanak. Annak eldöntésében pedig, hogy milyen törvények érdekében vagy ellen lobbiznak, egyetlen kritériumuk van: az elérhető haszon (ami logikus és úgymond törvényszerű, mivel cégekről van szó, melyek fő célja minél több profitot termelni).
A gond ott van, hogy a haszon maximalizálása sokszor ellentétben áll a népesség érdekeivel, amit pedig – elvileg – a politikusoknak kellene képviselniük. Az, hogy ezen cégek érdekei a lakosság érdekeinél nagyobb súllyal esnek latba, igen káros lehet, főleg ha a lakosság egészségéről van szó.
Erre jó példa a génmódosított organizmusok (GMO) a címkén való kötelező feltüntetéséről szóló vita: a mai napig eldöntetlen a kérdés, hogy ezek károsak-e az egészségre. Ennek ellenére a szuper vagy hipermarketekben kapható áruk többsége tartalmaz genetikailag módosított szervezeteket. Oregon állam 2002-ben megpróbált egy olyan törvényt hozni, amely szerint a cégeknek kötelező lenne nyilvánosságra hozni a GM szervezeteket tartalmazó termékeik listáját. Nem arról volt szó, hogy betiltanák ezeket vagy csökkentenék az alkalmazásukat, egyszerűen a fogyasztók informálását szerették volna elérni, hogy ennek tudatában dönthessenek arról, hogy az adott terméket megveszik vagy sem. Ez hatalmas lobbitevékenységhez vezetett, minden nagy csoport jelentős összegeket adományozott a célra (a Pepsico pl. 127 ezer dollárt, a Procter and Gamble 80 ezer dollárt…) és végül a törvényjavaslat nem lett megszavazva. Ugyanez játszódott le más amerikai államokban is. Kaliforniában egy 2012-es népszavazás bukott el a GMO-k kötelező feltüntetéséről a címkéken.
Ahogy ez utóbbi oldal igen találóan írja: “Ezeknek a vállalatoknak a szabadpiaci kapitalizmus csak addig szabad, amíg ők szabadon megtehetnek bármit. Az a szabadság, amikor civilek ellenük kampányolnak és választhatnak termékek között, már nem érdekük, mivel az élelmiszeripari óriásokkal szövetkezve a világ élelmiszerellátása feletti hatalmukat nem lennének képesek kiterjeszteni és megtartani.”
A választott képviselők, akiknek feladata elvileg a lakosság érdekeinek képviselete lenne, nem lehetnek teljesen függetlenek, amíg a meg- vagy újraválasztásuk ezen cégek adományaitól függ. Ez tulajdonképp a korrupció legális formája. Ahol a demokrácia nem épült ki vagy nem szilárdult meg, még egyszerűbb dolguk van. Az Unilever egyébként beismerte a New York Times-nak, hogy kenőpénzeket vagy “engedményeket” adott néhány fejlődő ország vezetőinek. Úgy nyilatkoztak, hogy nem támogatják ezt a gyakorlatot, de alkalmazkodnak a “helyi szokásokhoz”. Tehát ha a hatalmon lévő politikusok korruptak és elfogadjak a kenőpénzeket, akkor ebből szívesen profitálnak! A Johnson’s and Johnson is hasonló ügybe keveredett, 70 millió dolláros bírságra ítélték korrupció miatt.
Franciaországban a sajtó többször cikkezett az élelmiszeripar és a politika összefonódásairól: a FAO európai elnöke egyben egy nagy ipari csoport vezetője és a volt kormánypárt oszlopos tagja. Vagy a nemzeti agrárszövetség (állami szerv) elnöke, aki szintén egy nagy agrárholding vezetője, amely holding kezében jó néhány nagy marka összpontosul.
Európai szinten a legújabb botrány: Az EFSA (European Food Safety Authority – Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság) elnöke, Diana Banati, aki 2008 és 2012 között töltötte be a posztot, végleg távozott az élelmiszeripari cégek által fenntartott lobbiszervezethez, az International Life Sciences Institut-hoz, amelynek már korábban tagja volt, majd az EFSA-nal való újraválasztása idejére kilépett onnan. 2012 március elején Kalifornia állam rákkeltőnek nyilvánította a Coca Cola egyik összetevőjét, és kötelezte a céget az üvegeken az “Egészségre káros” felirat elhelyezésére vagy a recept megváltoztatására. De Európában a változatlan recept alapján árulják, felirat nélkül, mert: “Az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság 2011 márciusában újra megerősítette a karamell által tartalmazott színezék biztonságos voltát és kijelentette, hogy a 4-MEI jelenléte a karamellben nem káros az egészségre. Valójában a 4-MEI-t számos más termék is tartalmazza, pékipari áruk, a kávé, a kenyér, a melasz, a szójaszószok és egyes sörök.” Az elnökön kívül az EFSA 7 másik tagjának van szoros kötödése az ILSI-hez, amelynek ráadásul 1978 és 1991 között a Coca-Cola egyik alelnöke, Alex Malaspina volt a vezetője…
Mert alapvető hatással vannak az egészségünkre: mivel az általunk fogyasztott élelmiszerek nagy része ugyanattól a néhány cégtől “származik” és a testünk az elfogyasztott táplálékból épül fel, így ezek a cégek arányaiban nagy hatást gyakorolnak az egészségünkre. És ezek a multik az állításaikkal és reklámjaikkal ellentétben egyáltalán nem foglalkoznak az egészségünkkel.
2005-ben szinte minden multinacionális élelmiszer-ipari cég összefogott, hogy nyomást gyakoroljanak a francia kormányra, akik a szénsavas üdítőitalokat és egészségtelen nassokat árusító automaták betiltását szerették volna elérni az iskolákban, illetve az ilyen típusú termékek reklámjainak megszigorítását. A törvényjavaslat nagy része nem lett megszavazva az élelmiszer-ipari lobbi hatására. (Csak egy felirat figyelmezteti a reklám alján a tévénézőt, hogy egyen egészségesen és mozogjon sokat).
Még súlyosabb a helyzet a tápszerek tekintetében: a WHO szerint a tápszerek használata szoptatás helyett a fejlődő országokban évi 1,5 millió kisgyerek halálához vezet. A Nestlé, a világ legnagyobb tápszergyártója nyíltan is kampányol a tápszerek választása mellett, akkor is, ha az édesanya tudna szoptatni. Emellett az ingyenes tápszermintákkal, a kórházak és orvosok anyagi “támogatásával” próbálják a tápszer-vásárlók utánpótlását biztosítani. Emiatt sokan egyenesen csecsemőgyilkosnak nevezik. (részletek: http://www.thelancetstudent.com/legacy/2008/12/08/nestle-%E2%80%93-the-baby-killer/, http://www.guardian.co.uk/sustainable-business/nestle-baby-milk-scandal-food-industry-standards, http://boycottnestle.blogspot.ca/)
A Greenpeace a Nestlé tápszereiben és bébiételeiben kimutatta a génmanipulált organizmusok jelenlétét, mire a Nestlé azzal védekezett, hogy “irrealisztikus” a génmódosított alapanyagoktól mentes élelmiszer.
Gazdasági szempontból a kis számú nagy csoport jelenléte a verseny hiányát eredményezi.
Egyrészt a piacra nagyon nehéz, majdnem lehetetlen új szereplőként bekerülni. Például ha egy kisvállalkozó annyira szerencsés, hogy a helyi szupermarket hajlandó a termékeit árusítani, azok általában a teljesen elérhetetlen, nehezen észrevehető polcokra kerülnek, így kevés vásárló fogja azokat választani. Mert a legjobban látható és elérhető helyek a multinacionális cégek termékeinek vannak fenntartva, akik súlyos összegeket fizetnek ezért a kiváltságért. Egy kisvállalkozónak egyszerűen nincs elég pénze ehhez. Ráadásul az emberek hozza vannak szokva a nagy márkákhoz, a reklámok hatására is inkább ezeket választják. Végül, ha a kisvállalkozónak mégis sikerült betörnie egy piacra és sikert elérnie, elég hamar felvásárolja valamelyik nagy cég a márkával együtt. Ugyanez történik a helyi meglévő, népszerű márkákkal, mindnyájan emlékszünk a Pilóta keksz és a Danone esetére (amúgy azóta a márka a Kraft kezében van). Vagy hasonló a helyzet Afrikában is.
Másrészt a kis számú nagy méretű érdekcsoport megléte gyakran kartelleket eredményez, azaz a cégek egymás közti megegyezések réven a piacinál magasabb árakat szabnak meg. Ez gyakran illegális és büntetendő, de ez nem tartja vissza ezeket a cégeket. 2011-ben a bíróság a Procter és Gamble-t 211 millió eurós bírságra ítélte kartell létrehozásáért és az árak összehangolásáért az Unileverrel és Henkellel együtt. A Henkel, mint a három cég legkisebbje (és amelyik a legkevesebb hasznot húzta ebből) nem lett elítélve, mert ők jelentették fel a kartell többi résztvevőjét. A kartell miatt a fogyasztók magasabb árat fizettek a mosóporokért, mintha a verseny normálisan működött volna. A kifogásolt megállapodás az volt, hogy a vállalatok megegyeztek: egy környezetvédelmi kezdeményezés keretében kisebb kiszerelésben piacra dobott mosóporokat változatlan áron adják
Aggályos a környezetre gyakorolt hatásuk is: ezek a cégek általában nem a környezetvédelmi intézkedéseikről híresek. 2001-ben a Kraft például jelentős összegeket áldozott arra, hogy a Bush adminisztrációnál lobbizzon a kyoto-i protokoll elfogadása ellen. Kínában a Pepsico-t és a Nestlét elítélték a folyóvizek szennyezéséért. Az Unilever illegálisan öntött ki 7,4 tonna higannyal szennyezett hulladékot az indiai Pambar Shola erdő szélén, egy nagyobb város közelében. Emiatt rá is kényszerült az adott üzeme bezárására. Az sem lepett meg senkit, hogy a Procter és Gamble erőteljesen fellépett az európai, a vegyi anyagok használatának megszigorítását célzó környezetvédelmi törvényekkel szemben: emiatt az Európai Parlament által 2003-ban elfogadott törvény csak kevéssé védi az európai polgárokat a háztartási szerekben található vegyi anyagokkal szemben. Ennek az anti-környezetvédelmi militáns viselkedésnek egyetlen mozgatórugója van: a cégek biztosítani szeretnék, hogy rövid távon a termelés a lehető legkifizetődőbb legyen. Az, hogy ez esetleg milyen károkat okozhat a bolygó lakosságának vagy az állatvilágának, láthatóan nem minősül annyira fontosnak.
De az érintett cégek talán legnagyobb hatása a környezetre a pálmaolaj masszív használatából ered. Az olajpálma-ültetvények elterjedésének negatív velejárói: nagyfokú erdőirtás, helyi közösségek elköltöztetése akár erőszak árán is, egyes állatfajok kipusztulása vagy legalábbis veszélyeztetetté válása, üvegház-hatású gázok kibocsátása, többször képezték újságcikkek témáját az utóbbi években. Ennek ellenére a pálmaolaj továbbra is tömegesen jelen van a különféle élelmiszerekben, főként az olcsósága miatt és mert kitűnően helyettesíti az (éppen olyan) egészségtelen transz zsírokat.
Mert ezekkel a cégekkel kapcsolatban több botrány is napvilágra került a termékeik előállítása során tapasztalt munkakörülmények kapcsán. Valószínűleg senkit sem lep meg ez a tény sem. Viszont az már igen, hogy egyes vállalatok milyen messzire képesek elmenni.
2005-ben a Nestlé-t az ILRF (International Labor Right Fund) gyerekkereskedelemmel vádolta. A cég elefántcsontparti kakaó-ültetvényeire a szomszédos országokból hoztak gyerekeket munkaerőnek. És a számos figyelmeztetés és felhívás ellenére, amit a Nestlé-hez intéztek, a cég sosem reagált érdemben. Egy másik per is indult az USA-ban, ahol a Nestlé-t több nyugat-afrikai államban elkövetett rabszolgatartással, gyerekrablással és kínzással vádolják. Illetve ott van egy szakszervezeti vezető meggyilkolása Kolumbiában. Ez utóbbi nyilvánosan felfedte a Nestlé azon stratégiáját, miszerint a Nestlé által importált tejporon címkét cseréltek, hogy utána helyi termékként tüntethessék fel. Az importált tejpor szavatossága ráadásul gyakran lejárt volt. A rendőrségi vizsgálat igazolta mindezt és a Nestlé-t hivatalosan bíróság elé állították a lakosság egészségének veszélyeztetéséért. De rejtélyes módon több, a Nestlé-t feljelentő munkás és szakszervezeti vezető gyilkosság áldozata lett.
A Coca-Cola ügyei sem patyolat-tiszták: amerikai szakszervezeti vezetők azzal vádoljak a céget, hogy Kolumbiában félkatonai csoportokat alkalmazott a munkásai megfélemlítésére.
Mit tehetünk?
A leggyakoribb reakció egy lemondó legyintés: egyedül ezek ellen az óriások ellen semmi esélye senkinek: hatalmas pénzösszegekkel rendelkeznek, nagy politikai befolyással és szisztematikusan a legjobb ügyvédek védik őket. De a cégek bevétele, ami ezt biztosítja, nem az égből hullik alá: a mi zsebünkből származik! Mi adjuk nekik a pénzünket a heti bevásárlás során, mikor az ö termékeiket választjuk. Az élelmiszerek hatalmas piacot jelentenek: mindannyiunknak táplálkoznunk kell az életben maradáshoz, minden nap. A havi bevételeink jó részét erre költjük. Tehát az egyéni befolyásunk nem is olyan kicsi: számolja ki mindenki évente mennyi pénzt ad ezeknek a cégeknek: meg fog lepődni.
Tehát minden logika szerint, ha sokan nem vesszük meg az adott cégek termékeit, talán meg fogják ezt érezni.
A gond ott van, hogy egyrészt nagyon nehéz ezeket a termékeket kikerülni. Mindenütt jelen vannak és gyakran nincs látható alternatíva: ha nem veszünk Nestlé termékeket, megvesszük a Kraft-ét vagy a Pepsico-ét. De léteznek alternatívák, csak épp meg kell őket keresni, ami azért igényel egy kis erőfeszítést, és “nyomozni” kell az általunk vásárolt termékek eredete felől. (A cikk végén összegyűjtöm a szóban forgó cégek legismertebb Magyarországon kapható markait, ez lehet egy kiindulópont). A másik probléma, hogy ezek a márkák néha régóta jelen vannak az életünkben, hozzászoktunk, érzelmi kapcsok alakultak ki, amire a reklámok még rátesznek egy lapáttal. Gyakran nagyon nehéz ezektől a képektől elvonatkoztatni és gyökeresen átalakítani a fogyasztási szokásainkat, ez nem is realista elképzelés: jobb a lépésről lépésre elvet követni, például hetente egy-egy adott márka helyett mást találni, ami nincs rajta a “feketelistánkon”.
Ne hagyjuk magunkat a reklámok által manipulálni, informálódjunk, mert épp az információk hiánya folytán van ezeknek a cégeknek ekkora hatalma. Az interneten rengeteg cikk elérhető (többet be is linkeltem a cikk közben), illetve érdemes a Food Inc című kitűnő dokumentumfilmet megnézni, ami az amerikai helyzetről szól (de az európai sem sokban különbözik).
A bejegyzésem alapja itt található, ennek alapján olvastam utána és egészítettem ki.
Végül az adott cégek listája a Magyarországon is létező/forgalmazott márkáikkal együtt:
Pepsico: Pepsi, Sunny Delight, Lay’s, Doritos, Frappucino, Starbucks, Tropicana, Lipton, KFC, Pizza Hut, Gatorade, Mirinda, Mountain Dew, Slice, 7Up, Dr Pepper, Dole
Kraft: Milka, Cadburry, Oreo, Capri Sun, Maxwell House, Philadelphia, Alpen Gold, Baker’s, Dairylea, Jacobs, Mikado, Suchard, Swiss Crackers, Tassimo, Toblerone, Del Monte, Belvita, Lu, Györi Keksz (a teljes lista itt)
Procter and Gamble: Ariel, Braun, Duracell, Febreze, Fusion, Gillette, Head and Shoulders, Lenor, Oral-B, Pampers, Pantene, Vicks, Wella, Allways, Dolce & Gabbana, Escada, Fixodent, Gucci, Herbal Essences, Hugo Boss, Lacoste, Max Factor, Mr. Clean, Swiffer, Tampax, Old Spice, Prilosec, Tide, Wella (a teljes lista itt)
Nestlé: Clusters, Cheerios, Crunch, Fitness, Chocapic, Golden Grahams, Lion Cereals, Dolce Gusto, Nescafé, Nespresso, Ricoré, Nestlé Aquarel, Theodora, Nestea, Nesquick, Mövenpick, Beba, Guigoz, Neslac, Buitoni, Maggi, Hot Pockets, Herta, After Eight, Bon Pari, Chunky, Galak, Kit Kat, Lion, Nuts, Quality Street, Smarties, Szerencsi, Darling, Felix, Friskies, Gourmet, ONE, Pro Plan, Purina, L’Oréal, Garnier, Maybelline, Lancome, The Body Shop, Alcon, Novartis, Lacoste, Boss, Diesel, Perrier, Vittel (a teljes lista itt)
Coca-Cola: BonAqua, Bacardi, Burn, Calypso, Coca-Cola, Disney Micimackó, Fanta, Kinley, Minute Maid, Nestea, Powerade, Römerquelle, Schweppes, Sprite, Tuborg (a teljes lista itt)
Kellogg Company: All Bran, Kellog’s, Pringles, Special K, Coco Pops, Crunch (a teljes lista itt)
Mars: Uncle Ben’s, Milky Way, Whiskas, Snickers, Twix, M&M’s, Mars, Dolmio, Pedigree, Dove, Bounty, Maltesers, Wrigley, Royal Canin, Orbit, Freedent, Balisto, Celebrations, Airwaves, Eclipse, Cesar, Frolic
General Mills: Yoplait, Yop, Haagen Dazs, Cheerios, Green Giant, Old El Paso, Play Doh, Cluster, Golden Grahams, Wheaties, Daisies (a teljes lista itt)
Unilever: Algida, Amodent, Axe, Baba termékek, Bertolli, Cif, Coccolino, Delikát, Delma, Domestos, Dove, Flora, Globus, Knorr, Lipton, Lux, Rama, Rexona, Signal, Sunsilk, Sun, Breeze, Cornetto, Magnum, Ben & Jerry’s
Johnson & Johnson: Acuvue, Actifed, Carefree, Compeed, Johnson’s baby, First Aid, Neutrogena, Nicoderm, Nicorette, Nizoral, REACH, RoC, Vania, Visine, Zyrtec
Danone: Volvic, Evian, Badoit, Kronenburg, Galbani, Actimel, Activia, Blédina, Danette, Milupa
Henkel: Somat, Fa, Persil, Schwartzkopf, Loctite, Perwoll, Patex, Syoss, Teroson, Silan
banyek, gyakorlatilag felsoroltál mindent, amit csak ismerek a boltokból :O