École a franciáknál

Ma egész délután az iskolai évzáró ünnepségen a kermesse-en voltunk. Az évnek sajnos még mindig nincs vége, hátravan még egy hét a suliból, de megragadom az alkalmat, hogy meséljek egy kicsit a francia ovi-iskolarendszerről.

Először is nem véletlen, hogy az ovit és az iskolát egyben említem, itt egyazon intézményről van szó, école-nak hívják, általában egy helyen van. Az óvoda közelit az iskolához, az iskola pedig óvodásabb. 2-3 éves ciklusokra tagolódik az oktatás, és a cikluson belül kb. minden évben újratanulják ugyanazokat a dolgokat, csak egyre részletesebben.

Az óvodát annak a naptári évnek a szeptemberében kezdik, amelyben betöltik a 3  évet. Tehát 2 év 8 hónapos és 3 év 9 hónapos koruk között.

Az első két év az első ciklus részét képezi, főleg az összpontosítás, a figyelem és a társas készségek elsajátítása a cél. A magyar ovikhoz képest nekem nagyon furcsa és megdöbbentő volt, hogy tanulnak, program van, nincs vagy csak kevés a szabad játék. Először emiatt nagyon kritikusan álltam az egészhez: mi az hogy kiscsoportos korban tanuljak a nyomtatott nagybetűket meg számolni és a kifestőjükre értékelést kapnak? Az értékelés résszel még nem sikerült megbékülnöm, de be kell látnom, a gyerekeim nem boldogtalanabbak attól, hogy napi 3 órában kötelező jelleggel koncentrálniuk kell (és ez inkább többször 15-20 perc koncentrálást jelent), és hogy nem 4 hónap alatt tanulnak meg írni-olvasni, hanem 3 évesen kezdik azzal, hogy pl. a tornateremben “lejárják” a betűket meg hatalmas rajzlapokra ecsettel lerajzolják, kifestik, stb.

Az “osztályterem” is ennek megfelelően van kialakítva: a terem több mint felét a 6-8 fős asztalok és székek foglalják el, mellettük a polcokon a fejlesztő játékok, az írószerek, stb. Az egyik sarok a közös szőnyeg, oda ülnek le amikor mesét hallgatnak vagy beszélgetnek. Ezen kívül van több “műhely”, ahol vetésforgóban játszanak (ők választanak, hogy mit, de az óvónő ügyel arra, hogy egy gyerek ne ragadjon le mindig egy tevékenységnél): konyha kis edényekkel, garázsok és autópálya autókkal, babák, olvasósarok, kirakók, gyöngyfűzés.

A kiscsoportosok alszanak délután, a középső csoportosok általában választhatnak (ha van elég hely..), a nagycsoportosok nem alszanak. Az udvar általában betonozott 🙁 1-2 csúszdával, mászókával. A “mi” ovinkban kis úttest van felfestve és közlekedési táblák, mert nagycsoportban biciklis KRESZ-vizsgát tesznek.

A nagycsoport az már a következő ciklus, az első és második osztállyal (classe préparatoire és classe élementaire 1) együtt.  Itt a cél az írás-olvasás és a számolás alapjainak elsajátítása. Ami szimpatikus, hogy ez három éven át történik, tehát nincsenek “lemaradók”, valamennyire minden gyerek a saját tempójában tud haladni. (Buktatni amúgy sem nagyon szoktak, cikluson belül végképp nem. Más esetekben is előbb iskolai félzárkóztatással próbálkoznak, majd fejlesztő pedagógushoz, logopédushoz küldik a gyereket, az évismétlés az tényleg a végső megoldás. Viszont ezt is túlzásba tudják vinni, a hároméves fiamnak javasoltak iskolai felzárkóztatást francia nyelvből, mert a kétnyelvűség miatt lassabban alakult a szókincse…).

A nagycsoport meg elég “óvodás” felépítésű, bár pl. a 8 személyes asztaloknál már gyakran saját helye van minden gyereknek, kevésbé lehet felugrálni, többet kell koncentrálni. De az átmenet sokszor fokozatos, nálunk minden gyereknél rendszeres mese és mesehallgató sarok volt az első és második osztályban is.

Az értékelés ugyanúgy történik, mint az óvoda első két évében: készségek elsajátításáról kapunk pillanatképet, évente háromszor, egy 2-3 oldalas listát, amiben az adott ciklusban elsajátítandó készségek vannak felsorolva, kb. 50-60, mint például 100-ig elszámolás, nagybetűk felismerése vagy egy történet időrendben elmesélése. És készségenként oda van írva, hogy elsajátította / folyamatban van / nem sajátította még el. Emellé egy pármondatos szöveges értékelés, általában biztató felhanggal.

Az óvoda 3 éve alatt nincsenek naponta hordandó füzeteik, kivéve az üzenőfüzetet, egy kis uzsonnástáska bőven megteszi, mivel a váltócipőt bent tartják és balesetek esetén váltóruhát ad az ovi. Első osztálytól – bar hivatalosan tilos az írott házi feladat – van itthon átnézendő anyag, kis feladatok általában, szóval 1-2 füzetet hordanak magukkal a tolltartó mellett.  A könyveket nem kell megvenni, az iskola adja (nem írnak bele, így sok évet kiszolgál egy-egy könyv), illetve ha a gyerek “elnyüvi”, akkor megkérik a szülőt, hogy pótolja. Nálunk a füzeteket is az önkormányzat veszi és az iskolában kapjak, ahogy a füzetborítókat is, amiket a tanítónők évről évre újra felhasználnak.

A következő ciklus a harmadik-ötödik osztály (classe élementaire 2–classe moyenne 1 és 2). Itt az alapkészségek elmélyítéséről van szó, matekból bejön a szorzás-osztás-geometria-szöveges feladatok, egyre többet olvasnak, hetente-kéthetente feldolgoznak egy könyvet. Bejön a nyelvtan, helyesírás, szövegértés is mint “tantárgy”. Azért idézőjelesen, mert órarendjük továbbra sincs, ugyanaz a tanítónő van velük délelőtt-délután (vagy pedig gyakori a kéttanítós osztály, az egyik pl hétfő-csütörtökön, a másik kedd-pénteken, általában a fiatal anyuka tanítónők mennek így vissza részmunkaidőben dolgozni). Szóval a tanítónőtől függ, hogy éppen mivel foglalkoznak, látja az osztályon, hogy fáradtabbak vagy sem.Egyedül a sportnak van fix ideje, mert a tornatanárt általában több iskola alkalmazza együtt, illetve pl. úszni busszal viszik őket, de erről majd írok részletesebben.

Visszatérve a harmadik ciklushoz, innentől van földrajz, történelem, életismeret és idegen nyelv (angol) is (kivéve hogy nincsenek külön nyelvtanárok és a tanítónők, francia módra, khmm, nem állnak a helyzet magaslatán, ami a nyelvtudást illeti. Sokszor le kell íratnom a fiammal a szavakat, amikor azzal jön, hogy tanultak valami újat angolból, mert amit mond, az halvány nyomokban sem hasonlít a british kiejtésre :)).

Az osztályban nagyobb a szigorúság, a felugrálás már tilos, de aki elkészült az egyéni feladatokkal (felváltva megy a frontális tanítás, csoportmunka és az egyéni feladatok) az felállhat és elvonulhat az olvasósarokba olvasgatni: van egy csomó könyv és gyerek-napilapok vagy magazinok is.

A házi feladat is egyre több és egyre többször írnak felmérőt, amire A, B, C vagy D jegyeket kapnak (az A a legjobb) vagy pedig nagyon jó / jó /rá kell erősíteni / láttam minősítéseket. De ez az utolsó ciklus, ahol nincs osztályzás, 11 éves kortól mennek a “nagy” iskolába, a collège-be, ahol minden tárgyat más tanár tanít és 1-tol 20-ig terjedő jegyekkel osztályozzák őket.

Egyelőre heti 4 nap járnak iskolába, szerdán nincs tanítás. Ez 2014-tol megváltozik majd, mert szerda reggel is lesz suli.

8.30-ra mennek reggel, a reggeli tanításnak 11.30-kor van vége. Ilyenkor aki tudja, hazaviszi a gyereket (vagy dadus megy értük), a gyerekek pedig, akik maradnak, átmennek a kantinba. Ez idő alatt nem a tanítónőjükkel vannak, hanem egy, az önkormányzat által fizetett un. animátorokból álló csoport foglalkozik velük. A kantin általában önkiszolgáló, akkor esznek, amikor akarnak (az ovis kicsikre azért felügyelnek, hogy egyenek). 13.30-ra kell visszamenni azoknak, akik otthon ettek, és a délutáni blokk 16.30-ig tart. Délelőtt és délután is egy-egy félórás szünet van.

Körülbelül 6 hetenként van egy kéthetes szünet: szeptember elején kezdünk mi is, az első szünet a mindenszentek október végén-november elején, utána persze a karácsonyi szünet, februárban egy síszünet, aztán húsvéti szünet és végül július elejétől a kéthónapos nyári szünet (idén július 6-átol).

Végig sportolnak heti kétszer-háromszor. Középső csoporttól járnak 2-3 éven át heti egyszer úszni. Nagycsoporttól kipróbálnak mindenféle sportokat, 6-8 hetes ciklusokban: kosárlabda, tájékozódási futás, kézilabda, tánc, hosszútávfutás, rugby, vívás, boksz, strandfoci és korcsolya volt nálunk az idén. Tornacucc nem létezik, egyszerűen megmondjak melyik napokon sportolnak és akkor megfelelő ruhában kell az iskolába menni (mivel ez heti 3 nap, gyakorlatilag állandóan melegítőben és edzőcipőben járnak).

Évente több kirándulás van, a tananyaghoz kapcsolódó múzeumokba, látnivalókhoz mennek (idén pl. a fiamék voltak egy ősember-barlangban barlangrajzokat nézni (és készíteni, ld. a fotót :)), utána meg a gallo- római múzeumban). Évente egyszer általában elmennek a természetbe is, pl a hegyekbe hótalpas kirándulásra, és egyúttal valami farmra. Járnak cirkuszba, táncelőadásra, koncertre. Karácsony előtt az önkormányzat ajándéka egy gyerekelőadás. Kéthetente mennek az önkormányzati könyvtárba. Ha van valami érdekes kiállítás helyben, azt is meg szoktak nézni. Vagy a nagyok pl. tegnap voltak katamarán-vitorlásosozni egy tavon.

Általában ingyenesek ezek a kirándulások, mert a szülői egyesületek fizetik. Ez is sajátosság, több szülői egyesület van, mindenfélét szerveznek és a befolyt pénzt új eszközök vásárlására vagy kirándulásra fordítják. Van, amelyik az iskolafotót készíti és ők árulják naptár formájában. Van, amelyik kalácsot ad el, van, amelyik bolhapiacot szervez vagy bingó-estet. És végül mindegyik jelen van az évvégi nagy “mulatságon”, ami a kermesse: mindenféle standok vannak a kacsahorgászattól a célbadobásig. Általában egy euró a részvételi díj és a sütik meg italok is (amiket a szülők sütöttek és hoztak). Utána minden osztály kis előadással készül, énekelnek-táncolnak.

Amúgy ez az egyetlen ünnepség, mert évnyitó sincs, a karácsonyt és húsvétot sem ünneplik (vallási eredetű ünnep lévén), anyák és apák napjára is csak az iskolában készített ajándékot hoznak haza, de ünneplés nincs. A nemzeti ünnep meg ugye júliusban van, bár amúgy sem hiszem, hogy megtartanák. Így egyenruha vagy ünneplő ruha sincsen. Szóval a kermesse zárja általában az iskolaévet, az apukák és anyukák a standokon teljesítenek szolgálatot, a gyerekek jól szórakoznak a barátaikkal, a szülők és nagyszülők meg megkönnyezik a gyerek csetlés-botlását a színpadon 🙂 Ahogy én tettem ma délután is, sokadjára.