Egyre többet hallani mostanában (is) a Montessori-pedagógiáról és az ez alapján működő iskolákról. Személy szerint nekem nagyon szimpatikus az egész és egyes elemeit itthon is szívesen használom a gyerekekkel való foglalkozások, játékok során. Egy sorozat keretében szeretnék erről írni, néhány, ezen a pedagógián alapuló játékot, “foglalkozást” bemutatva, illetve az eszközökre kitérve. De előbb bevezetésként pár szó arról, hogy ki is volt Maria Montessori és mi újat hozott a pedagógia terén.
Maria Montessori (1870-1952) az első diplomás olasz nő, orvos volt. Pályája kezdetén értelmi fogyatékos gyerekekkel foglalkozott, egy intézetet is létrehozott számukra. További antropológiai tanulmányok után 1907-ben nyitotta meg Roma egyik szegény negyedében a Gyerekek Házát (Casa dei Bambini), és az itt alkalmazott nevelési elvekről irt könyve 1909-ben jelent meg nagy feltűnést keltve. Ezután sorra alakultak a Montessori-iskolák a világ minden táján, és ez a lelkesedés a pedagógiája iránt a mai napig tart.
Nagy újdonságot hozott egyrészt a nevelés-tanítás a gyerekekhez szabása, ami egyfelől a gyerek saját ritmusának figyelembe vételében nyilvánul meg (ún. érzékeny periódusok: minden gyereknek van olyan időszaka, amikor egy-egy készség, ismeret iránt behatóbban érdeklődik, pl. kérdezgetni kezdi a betűket vagy folyton számol mindent, és ezeket a periódusokat kell felhasználni arra, hogy az adott ismeretet a gyerek erőfeszítés nélkül, könnyen elsajátítsa. Ám ezek a periódusok nem minden gyereknél azonos korban jelentkeznek és a sorrendjük sem azonos. Az adott gyerek megfigyelése kulcsfontosságú.) Másrészt abban, hogy a tanuláshoz használandó eszközök és az egész környezet a gyerekekhez van igazítva: kicsi székek, asztalok, mosdók, stb.
Különleges hangsúlyt fektet az autonómiára, a tanulás önálló, a gyerek által irányított folyamat, a tekintélyelvűség csak gátolja a tanulási folyamatokat. Így ír erről: „a gyermek tisztelete, mert minden gyermekben él a cselekvési vágy és a világ megismerésének igénye, ennélfogva biztosítani kell számukra a spontán, szabad tevékenység lehetőségeit, a megfelelő környezetet. A gyermek maga végezzen el mindent, ami fejlődését elősegíti, önmaga alkossa meg képzeteit, fejlessze érzékszerveit, építse fel tudatát. A nevelő nem ‘informátor’ hanem a tanulók individuális önművelési folyamatának hátterében tevékenykedő ‘organizátor.’ Az öntevékenységhez a pedagógiai célok megvalósításához szükségesek a nevelés tartalmát hordozó, önerősítésre, önfejlesztésre épülő speciális fejlesztő eszközök, amelyekkel a gyermek szabadon, saját időbeosztása szerint tevékenykedik, szem előtt tartva társai érdekeit.”
Az érzékszervi tapasztalatok állnak a módszere középpontjában, elég megemlíteni a közismert betűket vagy a számolás elsajátításához használt Montessori-tornyot. Ezek a segédeszközök az interneten is megvásárolhatóak, bár elég drágán, de otthon is el lehet készíteni. A természetnek, az ünnepeknek, az idő múlásának is különleges jelentősége van, a kertészkedés pl. a pedagógia szerves részét képezi.
A jövő héten arról írok hogy néz ki egy Montessori-osztály és hogy telik ott egy nap. Ha van valaki, akinek ilyen osztályba jár a gyereke, vagy esetleg Montessori-pedagógus, nagyon szívesen venném, ha mesélnétek, nálatok hogy van (és egyáltalán, miért választottatok ezt a módszert).
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: