A kisbaba alvása láthatóan-hallhatóan nagyon foglalkoztatja a környezetet, a családtól, anyatársaktól, védőnőtől gyakran megkapjuk a kérdést: És átalussza már az éjszakát? Mindezt gyakran a baba párhetes korától kezdve…
Mintha az éjszaka átalvása a baba jó fejlődésének záloga lenne. Valójában éppen ellenkezőleg: az éjszakai ébredésekre szükség van a kisbaba agyának optimális fejlődéséhez. Ráadásul ahogy nem minden gyerek kezd ugyanannyi idősen járni vagy beszélni, óriási különbségek lehetnek az éjszaka átalvásában is. Arról nem is beszélve, hogy gyakoriak a “visszaesések”, az addig jól alvó gyerek éjszakánként ötvenszer kezd ébredni.
Még nehezebbé teszi a dolgokat, hogy senki sem készít fel igazán erre. Azt halljuk, hogy egy gyereknek át KELL aludnia az éjszakát ennyi meg ennyi idősen anélkül, hogy akár vigaszra, akár evésre szüksége lenne…. így elveszettnek (és dühösnek) érezhetjük magunkat, mikor a mi gyerekünk hosszú hónapokon-éveken át kétóránként ébred. Mindenféle kérdések merülnek fel bennünk, hogy hol rontottuk el, miért nem képes egyedül elaludni a SAJÁT ágyában…
De hogy is néz ki a babák többségének az alvása? Mire számíthatunk a statisztikák és a tudomány alapján az első hónapokban-években?
Nemrég jelent meg Helen L. Ball antropológus cikke a témában, aki alapos bibliográfiai kutatások alapján a következőket írja:
A szülők életmódja és alvásszükséglete, illetve a babák alvásának biológiai jellemzői nem kompatibilisek. Ezt erősíti az a tény, hogy a nyugati kultúra az éjszakai gondoskodás hibás verzióját sugallja a szülőknek, akik így félreértik a gyermekük valódi szükségleteit. Azok a kis megjegyzések, amiket úton-útfélen megkapnak, hogy “és átalussza már az éjszakát?”, annak ellenére, hogy többségük jó szándékból és együttérzésből ered, azt sugallják, hogy valami nincs rendben, ha nem ez a helyzet. Azt az érzést keltik a szülőkben, hogy az éjszakai hosszú alvás nagyon fontos a gyereknek és hogy ezt a célt minél előbb el kell érni.
Mit kell tudniuk a szülőknek ?
– hogy az éjszakai ébredések oka élettani (az evolúció során kialakult élettani szükségletről van szó)
– hogy a kisbaba alvása különbözik a felnőttekétől
– hogy az alvás milyensége az agy érettségi fokának függvénye és az első években folyamatos változásban van
– hogy ez az érési folyamat gyermekenként nagy fokban eltérhet
– hogy az éjszakai ébredések megléte a kialakuló alvásmintázat egyik sajátossága, és az első év során ezek normálisak és szükségesek (még ha van is olyan időszak, amikor a baba átalussza az éjszakát).
Néhány biológiai tény
A kisbabák nem kialakult cirkadián ritmussal születnek: a belső biológiai óra 6-12 hónapos korban veszi fel ezt a ritmust, akkor is, ha már a születéstől kezdve vannak erre utaló jelek (többet alszanak éjszaka, mint nappal). De hat hónapos kor előtt az alvás-ébrenlét váltakozását sokkal inkább befolyásolják a különböző kényelmetlenség-érzetet kiváltó tényezők (kakis pelenka, éhségérzet..), mint a fényerősség váltakozása.
A babák alvása különbözik a miénktől:
-az újszülöttek a teljes alvásidejük kb. 15%-át töltik mélyalvással és 50%-át álommal (ez utóbbi a felnőtteknél tapasztalható arány duplája). A maradék időt a felszínes alvás tölti ki.
– az alvásciklusuk is jelentősen rövidebb és sokkal nagyobb gyakorisággal ébrednek fel két ciklus között.
A mély alvás aránya fokozatosan nő, a REM-fázis aránya csökken, mindez egészen egy éves korukig.
Mi magyarázza ezt a különbséget? Az alváskutatók szerint:
– az, hogy a REM-fázis ennyire hosszú, a kisbabánál védő hatású. Ha egy kisbaba túl hosszú időt töltene a mélyalvás fázisában, nem tudna észrevenni és jelezni az esetleges, életet is veszélyeztető problémákat (túl melege van, túlságosan lehűlt, oxigénhiánya van).
– a REM-fázis és az álmok segítenek az agy fejlődésében és stimulálja a baba fejlődését, az idegpályák létrejöttét (ami rendkívül fontos és gyors az első két életévben).
A felszínes alvás fázisa, ami megelőzi a mély alvást, szintén hosszabb, mint a felnőtteknél: ebben a fázisban a baba nagyon érzékeny, sokkal könnyebben felébred (a legkisebb zajra kinyitja a szemét, vagy pl. ha letesszük a karunkból a kiságyba).
Türelmesnek kell tehát lenni és megvárni, míg a dolgok maguktól kialakulnak. Tanuljuk meg felismerni az egyes alvásfázisokat, és így ehhez igazíthatjuk a szokásainkat, például érdemes egy kicsit tovább várni, hogy a baba a mély alvás fázisába kerüljön, mielőtt megpróbáljuk letenni. Vagy például az együttalvás segíthet abban, hogy egy-egy suttogással vagy simogatással megnyugtassuk a kicsit és ébredés nélkül átsegítsük a következő alvásciklusba. A fekve szoptatás is kényelmes és pihenést biztosít közben az édesanyának (ráadásul nem kell attól tartania, hogy elalszik, nyugodtan elengedheti magát).
A szülők alvását nagyban megzavarja ez a helyzet, befolyásolja az egészségüket és főként úgy érezhetik, elveszett az energiájuk, jó kedvük. Minden attól függ, hogy mennyire vannak előre tisztában a kisbaba alvásának jellemzőivel, ez viszont erősen kultúra- és környezetfüggő. Ha nem készülnek fel a valóságra, hideg zuhanyként éri őket az egész, és kétségbe vonjak a szülői kompetenciáikat vagy a gyerek “normalitását” és orvosi megoldásokat (gyógyteák, homeopátiás bogyók, sőt gyógyszerek) keresnek vagy a táplálkozását próbálják megváltoztatni, pl. elválasztják a kisbabát és tápszerre térnek át.
Helen L. Ball szerint ha a szülőket még a terhesség alatt ellátjuk megfelelő információkkal és válaszolunk a felmerülő kérdéseikre, az komoly segítséget jelent, és különösen ha konkrét javaslatokat kapnak az alváshiány kiküszöbölésére, mint a napközbeni alvás, a relaxáció, mély-lélegzési gyakorlatok…
És hogy jön mindehhez a szoptatás?
A szoptatott kisbabák gyakrabban lehetnek éhesek, mint a tápszerrel táplált társaik. Ez az evolúció során alakult így ki: ha egy kisbaba gyakrabban ébredt és gyakrabban lépett kapcsolatba a környezetével, az agya is gyorsabban fejlődött. Az első hetekben tehát teljesen természetes (és a szoptatás jó beindulása szempontjából kívánatos is), hogy a kicsi gyakran ébredjen.
Viszont fontos, hogy a szülők tudják: nem létezik tudományos bizonyíték arra, hogy az anyatejről a tápszerre való áttérés vagy a korai hozzátáplálás azt eredményezné, hogy a baba többet aludna. Az összes alvásmennyiség megegyezik, igaz, hogy a tápszeres babák kevesebbszer ébrednek, akkor viszont hosszabb ideig ébren maradnak.
Ennek oka, hogy az anyatej melatonint tartalmaz (az esti vagy éjszakai anyatej, hiszen az anya szervezete ekkor termeli ezt a vegyületet, ami megtalálható az anyatejben is) és ez segít az elalvásban. Olyan nukleotidokat is tartalmaz (a DNS-t alkotó nukleinlánc szerkezeti egysége), melyek altató hatással vannak a babára. Ezen anyagok szintje az anyatejben az anya ébrenlét-alvás ciklusához igazodik, tehát éjjel az altató hatasú komponensek szintje magasabb.
Ha birtokában vannak ezeknek az információknak, sokat segíthet azoknak a szoptató anyáknak, akik felelősnek érzik magukat azért, hogy a kisbabájuk nem alussza át az éjszakát, mert “nem elég tápláló a tejük” vagy “túl erős az anya-gyermek kötödés”.
A szoptató édesanyák alvásminősége
A szülés utáni időszak rendkívül fárasztó a szülök számára. Egy 2010-ben készített tanulmány 2-16 hetes babák édesanyjának alvását vizsgálta. Semmilyen különbséget nem találtak a fáradtság tekintetében a szoptató és a tápszerező édesanyák között. A szoptató édesanyák, ha gyakrabban is ébrednek, de gyorsabban visszaalszanak, esetleg még a szoptatás közben is. Ennek oka a prolaktin nevű hormon magasabb szintje, különösen éjszaka, mely (leegyszerűsítve a dolgot) segít a gyorsabb és könnyebb elalvásban.
Összefoglalva :
Egy újszülött érkezése a családba, a speciális biológiai igényeivel (éjszakai ébredések, gyakori kapcsolat szükséglete a környezetével) mindenképp megzavarja a szülök életritmusát és alvását. Fontos, hogy a leendő szülök felkészüljenek erre a változásra és tudják, mire számíthatnak, hogy “vészelhetik át” ezt az időszakot, és hogy megértsék és normálisnak tartsak a gyermekük viselkedését.
Az ismereteik révén:
– felismerhetik a baba alvásfázisait és ehhez igazíthatják a saját reakcióikat
– megtanulhatják kezelni a saját fáradtságukat, különféle praktikák bevetésével. A szoptatott babák minden bizonnyal gyakrabban ébrednek (ahogy az a túlélésükhöz szükséges), de a kisbaba alvásminősége ettől nem romlik (az anyatejben jelen levő melatonin és más vegyületek révén, amelyek szintje éjjel jelentősen magasabb).
És végül a mai napig semmilyen tudományos bizonyíték nem áll rendelkezésre, ami azt támasztaná alá, hogy a szoptatás az anya nagyobb fáradtságát idézné elő.
Felhasznált irodalom:
Ball, H. B., “Supporting parents who are worried about their newborn’s sleep” BMJ (2013); 346
McLaughlin Crabtree, V., Williams N., “Normal Sleep in Children and Adolescents” Child Adolesc Psychiatric Clin N Am 18 (2009) 799–811 doi:10.1016/j.chc.2009.04.013
Cohen E. A., et al, “Breastfeeding may improve nocturnal sleep and reduce infantile colic: potential role of breast milk melatonin.”, European journal of Pediatrics (2012), 171(4) : pp729-32
Montgomery-Downs H.E., Heather M. Clawges. H. et al. “Infant Feeding Methods and Maternal Sleep and Daytime Functioning” Pediatrics (2010) 126 (6) : pp 1562-1568
Gay C.L., Lee K.A., and Lee S, “Sleep Patterns and Fatigue in New Mothers and Fathers” Biological Reseach for Nursing (2004) 5: 311,
http://www.ingentaconnect.com/content/maney/nns/2009/00000012/00000001/art00001
http://www.askdrsears.com/topics/sleep-problems/8-infant-sleep-facts-every-parent-should-know
Szia! Jól rendszerezett a cikk, nagyon tetszik is. Èn sokáig szoptattam mind a két gyerekem, a második még mindig szopik naponta háromszor (16 hónapos). Az elsö fiam 6 hós korától magától átalussza az éjszakákat.A kisebbik viszont mind a mai napig nyugtalan alvó. Nekem így csaknem másfél év rendszeres éjszakai kelés (1-2-3-4 alkalom, változó, mikor mennyi…) után a kezembe került egy könyv, ami ilyen esetekre megoldást javasol. Ugyanis nemcsak a babának nem volt jó már ez majd másfél évesen, de a testvérének és a szüleinek sem. A fiamnak meg kellett tanítanom azt, hogyha éjszaka föl is ébred, nélkülem meg tudja nyugtatni saját magát és vissza tudjon aludni anélkül, hogy szopizna nálam, vagy karba venném, stb… Muszáj volt, mert már mindannyian szenvedtünk ettöl. A külvilágot meg aztán egyáltalán nem érdekli, hogy neked van egy kisgyereked, aki normálisan fejlödik, de emiatt te nem tudod rendesen ellátni a feladataidat és mindennel csúszol, türelmetlenné és ingerlékennyé válsz. Ez senkinek sem jó. Tehát szerintem úgy kb. egy éves kortól lehet finoman vezetgetni a babát, hogy kialakuljon egy normális nyugalmi ritmus, ami alkalmazkodik a család többi tagjának alvási szokásaihoz.
Ez egy nagyon jól megírt cikk, és nagyon szépen fogalmaz: “A szülés utáni időszak rendkívül fárasztó a szülök szamara.” Nos, szerény véleményem szerint egész nap kapálni a tűző napon, na az rendkívül fárasztó. Az alvásmegvonás egy bizonyos idő elteltével: kínzás. Ha jól tudom, harcedzett katonák is megtörnek tőle a fogolytáborokban. És egy kicsit bosszant, hogy bár természetesen ilyet nem állít, megint egy cikk, amelyik mindenféle tudományos adatokra támaszkodva sugallja a szerencsétlen alváshiányos, már-már zombiként túlélni próbáló anyukáknak, hogy márpedig ezt akkor is, mert különben húmimindentörténhet a gyerekkel.
Nos távol álljon tőlem, hogy a saját esetemet általánosításra használjam, csak annyit szeretnék mondani, hogy én mindhárom gyerekemet éjszakára jól megetettem tápszerrel, és aludtak is utána szépen egyben vagy 6 órát, ami nekem akkor maga volt a megváltás. Ettől másnap ugyanúgy elfogadták a mellemet. Nem mondom, hogy ez a tuti recept, ami biztos, hogy mindenkinél beválik, de nyugodt szívvel ajánlom mindenkinek, hogy lelkiismeret furdalás nélkül próbálja ki.
Kedves asogyuszufakanal! A cikk egy tudomanyos cikk bemutatasa, amolyan könyvismertetö vagy mi, nem tükrözi az én személyes véleményemet. Az én személyes véleményem ettöl sokkal radikalisabb: tapszert adni, amikor anyatej is rendelkezésre all, csak az anya kényelme miatt, az a csecsemö egészségének tudatos rombolasa… Ezzel lehet vitatkozni, de ha végigolvasod az anyatej-szoptatas témaban irt cikkeimet és föleg a mindenhova betett-belinkelt szakirodalmat, kb. lathato lesz, hogy mire alapozom.
Raadasul a facebookos olvasoi reakciok alapjan is van pelda az ellenkezojere is: a tapszeres baba aki nem alszik. Statisztikailag amugy tenyleg hosszabb egybefüggö alvasa lesz, ahogy irtam is, csak a gyakoribb parperces ébredés helyett hosszabb alvas utan hosszabb ébrenléti szakasszal.
Ami a cikk mondanivaloja volt szamomra, hogy nem éri meg a baba egészségét kockaztatni egy kerdojeles elönyért, ami az esetleges hosszabb alvas (a hatulütövel, amit irtam), hanem inkabb olyan stratégiakat megtalalni / kidolgozni/alkalmazni, amivel tulélhetjük ezt a teljesen természetes idöszakot. Ezek viszont baba- szulo- és csaladfuggoek. Nalunk az együttalvas valt be, gyakorlatilag most is a szülés ota kipihent vagyok, mert csak öt percekre ébredek, félalomban oldalra fordulok. De van akinél pl. ez nem jön be, mert zavarja a kisbaba mocorgasa.
Pipacsszirom! Csak remélni merem, hogy a No cry solution volt a konyv es nem a Suttogo vagy egyéb alvastanitos…. De ha nektek bejött, nem kellett hozza sirni hagyni a kicsit, es kipihentebb, jobb anyuka vagy igy, akkor csak orulni lehet neki.
Nalunk amugy kb 20 hos koraig ébredt szopizni a fiam és a lanyom is, de az együttalvas miatt nalunk nem volt kritikus kérdés. A nagyobbik lany két évesen, a fiu két és fél évesen, a kisebbik lany harom évesen költözött ki tölünk, önallo elhatarozasbol, sajat kezdeményezésükböl. A kicsi 7 hos még velünk van persze 🙂
A türelmetlenség, ingerlékenység amugy tényleg nagy teher, en is hazisarkany tudok lenni ha a fog miatt pl nyugosebb ejszaka van, szerencsere ritkan.
A feladatok ellatasa meg? Regen egy egész falu allt az edesanyak mellett, akik segitettek, ilyenkor atvettek a feladatait, ma egyedul kell boldogulnunk és néha tényleg nem egyszeru.
Ezt meg sosem hallottam , hogy a tapszertol jot aludna a gyerek . Az en gyermekem negy eves koraig nem akart ejjel aludni -csak hajnalban aludt el mindig . Azt hittem , hogy megorulok ,mert a masik kisgyerekhez meg reggel otkor fel kellett kelni -utnak inditani az oviba .
Ha akkor ez bevalt volna -akkor en biztos alkalmaztam volna a modszert .
Viszont a kisfiam egy idoben rendkivul beteges volt negy eves kora fele -es akkor egy gyerekorvos a bolti tej helyett ajanlotta egy bizonyos tapszert ovodasoknak kifejlesztett valtozatat . Es napi egy bogre ilyen tejcsitol elmultak a visszatero mandulagyulladasok es egyeb megfazasok . El nem tudom mondani ,milyen halas vagyok az orvosnak az otletert es azoknak ,akik kifejlesztettek . Pedig a termeszetes dolgok hive vagyok . Az meg bonusz volt hozza , hogy az atlagos ertelmikepessegunek gondolt kisovodas hirtelen elkepeszto szellemi szarnyalasba kezdett ,pl . negy es fel evesen nulla ora tanitas utan elkezdett folyekonyan olvasni magyarul . ( a noverkejet tanitottam es o is fulelt) .Most azt nem tudom megmondani , hogy a tapszerben volt e valami dolog ,amitol o annyira okos lett hirtelen vagy a betegsegek megritkulasa tette azt vele , hogy kibonthassa valodi kepessegeit .Mindenesetre fura vilagban elunk , hogy muvi dolgok jobbat tesznek ,mint a termeszetes .
Kedves Csibe!
Én mindhárom gyerekemmel együtt aludtam hónapokig, semmi bajom ezzel. Véleményem szerint azonban a tápszert nem az ördögök kotyvasztják a pokolban. Azt pedig hússzor szeretném aláhúzni, hogy az alvásmegvonásnak súlyos következményei lehetnek, ez_nem_kényelem_kérdése.
És igen, ma ez nem egyszerű. Ma nemhogy az egész falu nem áll a kismamák mellett, de még az édesanyjuk is rendszerint jóval nyugdíjkorhatár alatt van, dolgozik a munkahelyén. Az apa szintén. Szóval anya van arra, hogy egész nap vigyázzon a gyerekekre. Amíg csak egy van, még csak ok, ott rá lehet állni a baba ritmusára, és a napok többségében megoldható, hogy az ember lánya ki se dugja az orrát a lakásból. De amikor már a pici mellett ott van egy-két-stb… gyerek, akikkel ugyanúgy foglalkozni kell, iskolába kell vinni, hozni, forgalomban közlekedni, otthon leckét írni, egyáltalán, korának megfelelően játszani azzal a gyerekkel… na az nem megy kialvatlanul. És el lehet gondolkozni, hogy mi ártalmasabb a gyerekek egészségére: napi egy adag tápszer, vagy ha anya kialvatlanul (ámde roppant hősiesen!) közlekedik velük a forgalomban. És azon is, hogy a család (bennük gyerekek) hogy él meg egy alváshiányos anyát. Szerintem nem lenne szabad mindent alárendelni az anyatejnek. Ez egy fontos, de összességében pótolható része egy nagy egésznek. Persze, az anyatej nagyon fontos, tényleg. És egy kisbabás anyukának értem én, hogy ekörül forog az élete. De ha van mellette még egy ovis, meg egy iskolás is, akkor lehet, hogy jobb, ha észreveszi a fától az erdőt. Szerintem.
Hidd el, tudom milyen az, nekem most van egy picike, egy ovodas, egy kisiskolas es egy nagyiskolas 🙂 (es sem nagyszulok sem mas rokonok) De kinek mi a fontos vagy a prioritas valoban, meg azert a teherbirasunk, faradtsag-turesunk sem hasonlo. Csak nem ezt a megoldast javasolnam csipobol, persze HA tenyleg mindent megprobalt es nincsen mas, es tenyleg ott all a helyzet hogy depresszios kezd lenni az anyuka, elfogadom. Csak annyi minden mas van, amit el lehet engedni egy idore, haztartast eszszerusiteni, atszervezni (en a harmadik gyerek szuletesekor adtam fel a vasalast peldaul), szoval sokszor ilyen iranyban lenne erdemes tanacsolni/segiteni. Lehet talalni egy szomszedot, aki idonkent elviszi a nagyobbakat intezmenybe, lehet hordatni az ebedet (Magyarorszagon allitolag nem is sokkal dragabb), oda lehet adni a hazatero apukanak a dedet es a tobbi gyereket es elmenni aludni. Vagy melyik csaladnak mi jon be.
Egy kicsit két malomban őrlünk, azt hiszem 🙂
Hogy valaki hogy tűri a fáradtságot, az egy dolog. Mert fel lehet kelni másnap, úgy, hogy megint nem bírtál _egyfolytában_ 6 órát aludni, már hónapok óta, és lehet mosolyogni is, és össze lehet kapni magunkat, meg minden, de az élettani részét nem tudod befolyásolni, ha a fejed tetejére állsz, akkor sem. A koncentráló képességed, a reflexeid a fasorban sem lesznek. Szóval én azt gondolom, hogy az anya mérje fel, hogy ezekre mekkora szüksége lesz másnap. Van-e _állandó_ segítsége (ha _néha_ valaki tehermentesíti pár órára, vagy egy éjszakára egy héten, az ebből a szempontból mint halottnak a csók), aki _agyilag_ toppon van, összeszedetten koncentrálva figyel a gyerekekre, aki vezeti a kocsit, vagy kíséri a forgalomban bicikliző gyereket, adagolja a gyógyszert, ilyesmi. Csalóka, alattomos dolog ám ez nagyon. És ha nincs segítség, szerintem egy kialvatlan anya sokkal veszélyesebb, mintha szalonnával etetné a gyereket éjszakára. Akkor is, ha fizikailag amúgy rendben van. Na mindegy. Szóval csak arra a részre akartam reagálni, hogy kényelem, meg hogy ki mennyire “bírja”. Mert ez egy mocsok alamuszi csapda ám. Mert hogy fizikailag mennyire bírod, az egy dolog, de hogy a reflexeid mennyire bírják, azt csak tippelni tudod…