Mit csinálnak a francia negyedikesek az iskolában?

Ma volt a fiam szülői értekezlete és innen jött az ötlet, hogy hátha érdekel titeket, hogyan töltik a napjaikat a francia iskolások, jelen esetben negyedikesek (CM1 osztály). Kíváncsi vagyok, titeket mi fog meg akár pozitív, akár negatív értelemben a magyar iskolához viszonyítva.

Szóval ez egy kisvárosi iskola, 9 éves negyedikes gyerekek. 28-an vannak az osztályban, 16 fiú, 12 lány.

Az osztály berendezése hagyományos, egyszemélyes padokkal párosával összetolva, annyi a különbség, hogy a tábla az osztály előtt van, a tanítónő íróasztala viszont az osztály hátuljában. Ott van berendezve az olvasósarok is.

A reggelt általában a “nap szava” kezdi: a tanítónő felír egy ritkább szót egy lapra és megkérdezi ki tudja mit jelent. Átbeszélik ezt, utána hétfőnként mindenki elmeséli, hogy mit csinált hétvégén. Ezután valaki bemutatja a “nap hírét”: az osztálynak járó gyerek-napilapot viszi haza előző nap és abból készül fel. Felolvassa hangosan az osztálynak, aztán kérdéseket tesz fel, hogy jól figyeltek-e.

A valódi tanulás ekkor veszi kezdetét, az első szünetig, ami 9:45-kor kezdődik és félórás, franciát tanulnak: hétfőn és pénteken helyesírást és fogalmazást, kedden nyelvtant és olvasást, csütörtökön igeragozást és szövegértést. Csütörtök reggel ezen kívül az osztály egyharmadának informatika van, a többieknek addig olvasás, ebből is három csoportra vannak osztva aszerint, hogy milyen szinten állnak. Általánosságban is jellemző, hogy figyelembe veszik mindenkinek a szintjét-képességeit, pl. a helyesírás-dolgozat van akinek teljes szöveg tollba mondva, van akinek előre elolvasott szöveg tollba mondva és azok, akiknek több problémájuk van a helyesírással vagy disz-gondjaik vannak, megkapják a szöveget nyomtatva, lyukakkal és csak oda kell beírni a szavakat.

A szünet után, tehát 10:15-töl 11:30-ig a matematika van soron, amit mindig fejszámolással kezdenek: az eredményt kis fehér táblákra írják táblafilccel és a tanítónő felszólítására egyszerre mutatják fel. Ezután jönnek a szöveges feladatok, tizedesek, osztás vagy geometria.

Fél 12-kor vége a délelőtti tanításnak, egy részük hazamegy ebédelni, a többiek a menzán esznek és az udvaron játszanak fél 2-ig. A délutánt azzal kezdik, hogy kijavítják, átnézik a hibáikat (a tanítónő a déli szünetben javítja ki a füzeteket, dolgozatokat), aki ezzel kész van, előveszi az önálló munka-füzetet, amibe a tanítónő előre ragaszt mindenféle – általában játékos – feladatokat az adott gyerek szintjének megfelelően, vagy az alapján, hogy mit kell gyakorolnia. Kedd délután görkorcsolyázni tanulnak, csütörtökön a hosszútávfutó-kupára edzenek, amit minden évben megrendeznek a kisváros iskolai között.  Karácsony előtt jégkoriznak majd, januártól kézilabdáznak és egy teck nevű sport lesz, márciustól meg táncolni fognak. Csütörtök délután van a zene is: dobolnak és énekelnek.

Hétfő délután van az angol, sajnos elég gyenge szinten, bemutatkozás, színek, testrészek. Írni egyáltalán nem kell tudniuk, a tananyag szinte egésze szóbeli, az a lényeg, hogy beszéljenek, minél többet és bátrabban. A nyelvtanról szó sem esik, viszont sokat hallgatnak CD-t, tanulnak mondókákat, dalokat.

Délután kerül sor a történelem, földrajz és tudomány órákra is, idén történelemből a kereszténység kialakulása, majd a középkor és a keresztes háborúk a téma (ehhez kapcsolódik az év végi kirándulás is, egy középkori kis faluba, ahol megnézik a mesterségeket, a lovagi életet, stb), földrajzból meg Európa (csoportokban dolgoznak és mindegyik csoport bemutat egy-egy EU tagországot). Tudományból a víz a központi téma, a víz az emberi testben, aztán a víz körforgása a bolygón, a víz különböző halmazállapotai…

Sokat mennek ki a táblához, akár valamit előadni, akár a leckét felmondani. Gyakran a többiek teszik fel a kérdéseket a táblánál állóknak.

Nagy hangsúlyt fektetnek az olvasásra, napi 5 perc hangos olvasást kérnek és a szünetek alatt (4 van belőle egy tanévben) el kell olvasniuk egy-egy regényt, amit ők választanak ki, és abból kis olvasónaplót írni, illetve rajzokkal illusztrálva bemutatni az osztálytársaknak. A verstanulásra is ez vonatkozik: a téma adott, a tanítónő ajánl 4-5 verset, ők választják ki, melyiket tanulják meg, és a vershez rajzot kell készíteniük, amit bemutatnak a többieknek.

Rendszeresen járnak a városi könyvtárba.

A kirándulásokat az önkormányzat és az iskolaszövetkezet fizeti, lesz két színházi előadás, kirándulás a középkori faluba, túrázás a Chartreuse hegységben, vitorlásozni fognak egy közeli tavon és idegenvezetővel megnézik a mocsarakat. Ehhez a kísérő szülőket sorshúzással döntik el az ajánlkozók közül.

Végül a fegyelmezés rendszeréről. Aki hangoskodik vagy gond van vele óra alatt, ki kell hogy tegye az üzenőfüzetét a padja szélére. Ha folytatja, kiviszi a tanári asztalhoz. Harmadik figyelmeztetésnél középre teszi a tanár elé. Negyedik figyelmeztetésnél beírás járna, de a tanítónő a saját bevallása szerint az elmúlt 15 évben sosem jutott el odáig. Aki amúgy azzal kezdte és zárta, hogy legfontosabbnak a jó hangulatot tartja az osztályban: a gyerekek érdeklődjenek, jókedvvel, kíváncsian tanuljanak, örömmel járjanak az iskolába.