Ideális gyerekszoba a Montessori-módszer segítségével

A Montessori-módszer, mint az előző cikkekből láthattátok, nagy hangsúlyt fektet a gyerek fejlődéséhez szükséges ideális környezet kialakításara. A környezet, az ott található eszközök stimulálják a gyerek természetes kíváncsiságát és autonómia-vágyát.

Így néhány héten keresztül az ideális otthoni környezetről fogok írni, mielőtt rátérnek az otthon végezhető tevékenységekre. Kezdjük azzal a helyiséggel, ahol talán a legtöbb időt tölti a gyerek: a gyerekszobával.

A gyerekszoba mindenek előtt a pihenés helyszíne, ahol a gyerek egyedül lehet, aludhat vagy önállóan játszhat. Emiatt fontos, hogy megnyugtató legyen. Felejtsük el a mesefigurás falakat, a harsogó színű tapétákat, a hatalmas micimackós öntapadó matricákat. Még ha imádja is a gyerek Micimackót, jobb pár képkeretben itt-ott kitenni, mint túlzsúfolttá tenni a falakat. Egyrészt, mert két év múlva a kis hableányért fog lelkesedni, másrészt, mert túlzott stimulációt jelent, ami a pihenés és a koncentrálás ellen hat. Az otthonos hatást amúgy is sokszor úgy érjük el, hogy egyszerűsítjük a környezetet. Ahelyett, hogy az ágyat csurig töltenénk plüssökkel, tanítsuk meg a gyereknek, hogy csak egyet tegyen maga mellé, amit abban a pillanatban a legjobban szeret. Amúgy sem kell, hogy ötven plüssállatkája legyen, fordítsuk inkább a pénzt természetes anyagú, fonálból vagy bio pamutból készült igényes ágyneműre és függönyökre.

Nyugodtan lehet használni a gyerekeknek is ajánlott illóolajokat, ez fejleszti az érzékelést, ami szintén nagyon fontos Montessori szerint. Ha jelen vagyunk, lehet illóolajos párologtatót gyújtani, amúgy meg egy-két csepp levendula a párnán vagy a matracon elősegíti a békés alvást és az ellazulást. Az édesnarancs-illoolaj is nyugtató hatású, jó illata van és a levendulával keverve is használható. Az eukaliptuszt megfázásos betegségek idejére ajánlják. Ha szeretik a masszázst, lehet nekik házilag masszázsolajat készíteni édesmandulaolajból, avokadóoolajból és illóolajokkal (vigyázat, mindig ellenőrizzük, hogy az adott illóolaj nem ellenjavallott-e gyerekeknek!). Két és tíz hónapos kor között max. 1% legyen az illóolaj-tartalom, 10 hó és 3 év között max. 5%.

A játékok és dísztárgyak megvásárlása előtt gondoljuk át, hogy milyen szimbolikus értelemmel bír az adott tárgy. A szobája a gyereknek biztonságérzetet kell, hogy adjon, ehhez hozzájárulnak a szép tárgyak, aminek története, “lelke” van. Minél szebb egy tárgy, annál inkább vigyázunk rá, ez a gyerekeknél is így van. Az olcsó műanyag vackok nem csak az esztétikai érzékükre vannak karos hatással, hanem megtanítják őket, hogy nem kell odafigyelni, vigyázni a tárgyainkra (és egyebekre), hiszen minden eldobható és újra megvehető.

Ugyanígy szortírozandó minden tárgy, amiről sem mi magunk, sem a gyerekünk nem tudja/nem érti hogyan működik. Egy mechanikus játékot szét lehet/kell szedni, hogy megnézzük, megtapasztaljuk, mitől és hogyan működik, mi van benne. Ezt egy elektronikus kütyüvel nehezen tehetjük meg. Jó kritérium lehet, hogy a játékok ne elemmel működjenek. És ne legyenek műanyagból, kivéve a legókat, állatfigurákat, duplokat. Az érzékszervi tapasztalások terén a műanyag szinte semmit nem nyújt a színeken kívül: nincs illata, tapintásra túl sima, egyszerűen a gyereknek nincs vele érzékelési élménye. Márpedig minél fiatalabb egy gyerek, annál inkább az érzékszervi tapasztalatokon át sajátítja el a világot. Nem kell persze túlzásokba esni és rögtön a kukába hajítani minden, a házban található műanyag játékot, de figyeljünk oda, hogy más anyagból készült tárgyakkal is legyenek tapasztalatai. Az utóbbi években megint sok gyönyörű, fából vagy textilből készült játékot lehet kapni, persze magasabb áron, de inkább a minőség, mint a mennyiség legyen a jelszó (a legtöbb gyerekszoba így is egy játékáruház raktárára hasonlít).

Érdemes beszerezni egy kis szőnyeget (pl. mosható rongyszőnyeget, a fürdőszobai kellékek közt találhatunk), és megtanítani a gyereket, hogy a szőnyegen játsszon (ez limitálja a rendetlenséget) és utána azonnal pakoljon vissza a kosárba/dobozba/polcra. A Montessori osztályokban is ilyen kis szőnyegeket használnak a különböző tevékenységekhez. Mondjuk ez nekem még nem sikerült, mármint a szőnyegre való korlátozás és az összepakolás. 🙂

A szoba berendezése

Az elsődleges szempont a biztonság. A gyerekszobának olyannak kell lennie, hogy a gyereket biztonságban ott hagyhassuk egyedül is. Gondoljuk végig a veszélyforrásokat: elérhető-e az ablak akar egy székről? Ha igen és magasan van, van-e rács rajta? A konnektorokban van-e gyerekvédő dugó (pár száz forint az IKEA-ban)? Gondoljunk arra is, hogy könnyű a kislámpát, CD-lejátszót stb. kihúzni, szóval ezeket lehetőleg bútor mögött dugjuk rá a hálózatra.

A rend, rendszer nagyon fontos ebben a pedagógiában, a játékok rendszerezetten, de a gyerek számára átláthatóan, úgy vannak elrendezve, hogy egyedül le tudja őket venni és elpakolni. Ennek legjobban egy nyitott polc felel meg, amin kis tárolódobozokban (de nem ömlesztve!) találhatóak a játékok. A szoros értelemben vett játékokon kívül egyéb, főleg természetes tárgyakat is adhatunk: egy kis kosár kagyló vagy szép kavics, szép alakú kis ágak, fenyőtobozok, stb., ami a képzeletüket is stimulálja (a Montessori-pedagógiában úgynevezett szenzoriális dobozokat is használnak, mindenféle természetes, az évszaknak megfelelő elemekkel és azok manipulációival, ha lesznek végre szép színes levelek, mutatok majd egyet).

A tárolódobozok szintén jó, ha természetes anyagokból, textilből, fából vagy leginkább vesszőből készülnek. Ezekből legyen több méret, a játékok nagyságától függően és nyugodtan felcimkézhetjük, ezzel is könnyítve a rendrakást. A nagy játékosláda nem túl jó ötlet, a gyerek nem igazan fogja megtalálni a dolgait, és így játszani sem tud. Képzeljük csak el, hogy az összes evőeszközünket és konyhai eszközeinket beleöntjük egy nagy ládába….

A kiskonyha elengedhetetlen, a hozzávaló edényekkel, zöldségekkel, stb. együtt, aztán be lehet rendezni egy “praktikus” sarkot, ahol egy kis seprű lapáttal, felmosó, vödör, törlőrongy kaphat helyett, hogy a gyerek saját maga takaríthassa a szobáját. Az elemes Barbie-rózsaszin műanyag porszívótól természetesen eltekinthetünk 😀

A könyvek kis nyitott könyvespolcon kapjanak helyet, lehetőleg a borítójukkal felfelé, hogy a gyerek könnyebben tudjon választani.

Maria Montessori azt javasolja, hogy a kisbabák és a gyerekek a földre helyezett matracon aludjanak, így önállóan le tudnak feküdni és fel tudnak kelni. A rácsos ágy rácsait azonnal le kell venni, ahogy a gyerek erre igényt mutat. A járni tudó gyereknek egy alacsony ágy a legmegfelelőbb – fontos, hogy egyedül fel és le tudjon mászni – és innen a leesés sem lesz veszélyes (a rácsos agyakhoz szokott gyerekek eleinte gyakran leesnek). Például két egymásra rakott és összeszíjazott matrac vagy egy japán futonra helyezett matrac ideális megoldás lehet. A futon vagy tatami előnye az is, hogy nappalra feltekerhető, így több hely marad az egyéb tevékenységekhez.

Két-három éves kortól “rendes” ágyneműt kaphat a gyerek: adjunk neki gumis lepedőt, vastagabb takarót vagy dunnát (lenből, bambuszból, libatollból vagy bio pamutból készültet, a szülő és a gyerek választása alapján), így könnyebben be tud ágyazni reggel. A témáról bővebben itt olvashatsz: http://mariamontessori.com/mm/?p=921.

A szekrény igazodjon a gyerek méretéhez, hogy egyedül elő tudja venni és el tudja tenni a ruháit. Ha nincs ilyenünk, alakítsunk át egy hagyományos bútort: tegyünk alacsonyan az ajtó belső felére egy tükröt, hogy jól láthassa magát benne, fúrjunk fel kis akasztókat az ő magasságában a felakasztani való dolgoknak. Tegyünk be egy akasztórudat szintén az ő magasságában, kis vállfákkal. A fiókok ne akadjanak, és tegyünk rajuk ütközőket, hogy ne zárhassák oda az ujjukat. Ezeket is feliratozhatjuk vagy ragaszthatunk rá kis képeket, hogy azonnal tudjak, hova kell pakolni a nadrágot vagy a pólót. Ezzel megtanuljak egyúttal a dolgokat kategóriákba sorolni 😉