Ezer ízű anyatej

Az anya hasában természetes módon megkezdik a magzatok az ízekkel való ismerkedést: a magzatvíz íze az anya táplálkozásának függvényében változik, és a magzatvízből kortyolgatva ezt a baba megérzi. Sokkal több ízlelőbimbója van amúgy, mint egy felnőttnek, tehát kisebb koncentrációkat is intenzívebben érez. Ez amiatt is fontos, mert az ízleléshez kapcsolódó agyi kapcsolatok (szinapszisok) ennek hatására elkezdenek kialakulni.

A születés után ez természetes módon folytatódik az anyatejen keresztül. A tápszerektől eltérően az anyatej átveszi az anya által fogyasztott élelmiszerek izét, színét, illatát. Ráadásul, mivel általában az anya táplálkozása nem változik (egy indiai anya a szülés után nem kezd hirtelen curry nélkül főzni :)), az anyatej íze ismerős lesz a kisbaba számára, egy megnyugtató tényező a testi közelségen túl, ami megkönnyíti a kinti világhoz való alkalmazkodását.

Az anyatejet az erre specializálódott sejtek, a laktociták állítják elő vízből és a vérben jelen levő tápanyagokból. Ezek a tápanyagok vagy változatlan formában kerülnek be az anyatejbe vagy módosulnak, vagy lebontott/újraépített formában lesznek felhasználva. De a tápanyagok mindegyike az anya táplálkozásából származik.  Ezt tudván logikus, hogy a tej színe, íze, illata is az édesanya által elfogyasztott táplálékok függvényében változik. Ha pl. az anya articsókát eszik, néhány óra múlva a teje zöldes szint vesz fel, és kifejezetten articsóka-illatúvá és ízűvé válik. Ahogy a magzatvízbe, az anyatejbe is átkerülnek az aromát előidéző tipikus molekulák.

Felesleges a szoptatás alatt pirítós kenyérre szorítkozva élni, mint sokan javasoljak (oldalnyi hosszú listákkal a kerülendő élelmiszerekről, a K-betűsek, a tejtermékek, stb., stb., kivéve persze a drogokat, az alkoholt és az olyan élelmiszereket, amikre a gyerek negatívan reagált). Minél több ízt ismertetünk meg vele az anyatejen keresztül, annál jobban fejlődik az agy ízérzékelő központja, annál finomabb árnyalatok megkülönböztetésére lesz képes és annak könnyebb dolgunk lesz elvileg a hozzátáplálásnál. Mégiscsak zsenialisan van ez “kitalálva”, egy forrásból, egy “beszállítótól”, de “à la carte” esznek a kisbabáink, annyiféle ízt megismerve, ahányat az édesanyjuk fogyaszt! Az én tapasztalataim szerint a fokhagymát és a vaníliát pl. kifejezetten kedvelik.

A hetvenes években vizsgálták először tudományos módon az anyatej ízét. Az anyáktól a szoptatás elején és végén vettek tejmintát, és ezt értékelték az íz, az állag és a sűrűség tekintetében… Ezek egyik anyáról a másikra is változtak, de ugyanazon anyánál is, ugyanis a minták 30%-ában az anyai táplálkozásra jellemző ízt találtak.

Azóta más tanulmányok is megerősítettek ezt, például ahol az anyatejben egy konkrét élelmiszer izét keresték. Az egyik kísérletben az anyák fele fokhagyma-kapszulát, a másik felük placebót kapott, és mindegyiküktől tejmintát vettek, illetve megfigyelték a szoptatott kisbaba viselkedését. Az anyatejben a fokhagyma-íz világosan megkülönböztethető volt, és ezt a babák is észrevették: hosszabban és erőteljesebben szoptak. Az új íz stimulálta a kisbabát. De ha az anya rendszeresen fogyasztott fokhagyma-kapszulákat, a kisbaba szopásának hossza és intenzitása újra “normális” lett, nem reagált a fokhagyma ízére. Ebből arra következtettek, hogy hozzászokott ehhez az ízhez. Tehát az anyatej ízének változásai befolyásolják a kisbaba szopását és az íz változása stimuláló érzékszervi tapasztalatot jelent számára.

Julie A. Mennella és Catherine A. Forestell 45 négy és nyolc hónap közti kisbabát vizsgáltak, 50%-uk volt szoptatva. Egyiküknél sem kezdték még meg a hozzátáplálást. Az első csoport 8 napon át zöldbabot kapott és a második csoport zöldbabot, majd őszibarackot. A kutatók a babák reakcióját vizsgálták ezekre az új ízekre és megpróbálták kapcsolatba hozni az anyák táplálkozásával. Az eredmény: a szoptatott babáknak volt a legpozitívabb a reakciójuk a zöldbabra és az őszibarackra. Különösen, ha az édesanya maga is sok zöldséget és gyümölcsöt fogyasztott. “Ez egy nagyszerű rendszer” – lelkendezik Julie Menella. “Az anya táplálkozásának ízei a magzatvízen  majd az anyatejen át eljutnak a babához. Így a kisbaba korán megtanulja szeretni az anya által gyakran fogyasztott ételeket.”

Több kísérletet végeztek arra vonatkozóan is, hogy az anyatej közvetítésével tapasztalt ízek mennyiben módosítják a gyerek későbbi ízlését, az élelmiszerekkel szembeni viselkedését. Az anyák felével répalevet itattak és tapasztaltak, hogy ez 2-3 órával a fogyasztás után hatással van a tej izére.  Aztán a hozzátáplálás kezdetén álló gyerekeiknek néhány hétig sima vízzel készített gabonapelyhet adtak. Utána pedig a gyerekek viselkedését két egymás utáni étkezés alatt vizsgálták. A kisbabák három napon át sorsolás alapján vagy vízzel vagy répalével készített gabonapelyhet kaptak, utána pedig ennek ellenkezőjét. A gyerekek megfigyeléséből azt szűrték le, hogy azok a babák, akiknek az édesanyja répalevet ivott, kevesebbet ettek a répalével készült gabonapehelyből, mint azok, akiknek az édesanyja csak vizet fogyasztott. Ezt egyfajta érzékszervi telítődésnek tudtak be, hogy a gyerek kevésbé pozitívan válaszol egy olyan ízbeli stimulációra, amelyiket már ismeri.

Azaz teljesen felesleges sietni a hozzátáplálással, hogy “más ízeket is megismerjenek”, hiszen ezt teszik máris, a mindennapokban. És semmilyen ipari bébiétel nem veheti fel a versenyt az évmilliók evolúciója által optimizált, minden alkotóelemet a “helyes” arányban tartalmazó anyatejjel. Persze egy bizonyos kor után jó megismertetni őket a mi táplálkozásunkkal, de felesleges belőle nagy ügyet csinálni és fogjuk fel inkább az eddigiek folytatásának, újabb felfedezésnek (az íz mellé bejön a textúra, a szín és az állag is), mint táplálkozásnak. Egy következő cikkben írok erről majd részletesen, érdekes dolgokra bukkantam 🙂

Sajnos ez negatív irányban is működik: a dohányzó anyák gyerekei tinikorukban nagyobb valószínűséggel fognak dohányozni, mint a nemdohányzók csemetéi. Egyik oknak a korai bevésődést tartják: a dohány izét az anya a magzatvíz, majd az anyatej réven átadja a gyereknek. Ezzel kapcsolatban a következő kísérletet végezték: öt dohányzó és szoptató édesanyát megkértek, hogy ne dohányozzon 12 órán át, majd 15 ml-nyi tejmintát vettek tőlük. Ezután egy szigorúan kontrollált levegőjű helyiségben azt kérték, vegyenek fel az egész testet borító védőöltözéket és kesztyűket. Elszívtak 1-2 cigarettát 20 perc alatt, majd elhagytak a helyiséget, levették a védőöltözetet és lezuhanyoztak. Újabb tejmintát vettek tőlük félórával, 1,2,3 és 4 órával a dohányzás után. Majd ezek a tejminták kettesével lettek értékelve egy 7 felnőttből álló panel által, akik azt határozták meg, hogy mennyire van dohányszaga a mintáknak. Minden anya teje minden lehetséges párosításban kétszer lett tesztelve, a minták sorrendjét mindig sorsolás döntötte el. Emellett a tej nikotinszintjét is meghatározták.

Az eredmény egyértelmű lett. A dohány szaga sokkal erősebb volt félórával és egy órával a dohányzás után. Ez bizonyítja, hogy az anyatej íze és illata megváltozik az elszívott cigaretták függvényében. Így a gyerek korán találkozik a dohány izével, ami révén sokkal kellemesebb érzékelést társíthat hozzá és valószínűbbé teheti, hogy később rászokjon a cigarettára.

A félreértések elkerülése végett a tanulmány szerzői kihangsúlyozták, hogy a dohányzó anyák is szoptathatnak, ugyanis a szoptatás pozitív hatásai messze felülmúlják az esetleges negatív hatásokat, viszont ez egy újabb indok lehet arra, hogy ezek az anyák leszokjanak a cigarettáról.

Végül egy kis anekdota: nálunk azt mondják,  a leghíresebb borkóstolók sokáig voltak anyatejjel táplálva kiskorukban… Ebbe persze belejátszhat az anyatej betegségmegelőző szerepe is (kevesebb arcüreg-gyulladás, fülgyulladás, stb., így jobban érzékelik az aromákat, jobb a szaglásuk), de logikusnak tűnik hogy az első életévben kapott íz-ingerek sokasága (szemben az egyenízű tápszerrel) is szerepet játszhat…

Forrasok:

Catherine A. Forestell and Julie A. Mennella, Early Determinants of Fruit and Vegetable Acceptance, Pediatrics, Dec 2007; 120: 1247 – 1254.

Experience with a flavor in mother’s milk modifies the infant’s acceptance of flavored cereal. JA Menella, GK Beauchamp. Dev Psychobiol 1999 ; 35(3) : 197-203.

Mother’s milk : a medium for early flavor experiences. JA Mennella. JHL 11(1), 39-45, 1995.

Smoking and the flavor of breast milk. JA Menella, GK Beauchamp. New Engl J Med 1998 ; 339(21).