Újra és újra előjön a téma. Most az Ursula egyik cikkében találkoztam vele, meg egy facebook csoportos beszélgetésben.
Az eredmény mindig az, hogy én mennyire intoleráns vagyok a kérdésben. Ez elgondolkodtat. Mert általában büszke vagyok a toleranciámra, alapvető értéknek tartom, én is elvárom másoktól, és mégis. Ebben a témában nem tudok, nem akarok az lenni.
Azon túl, hogy személyesen miért ilyen fontos ez a téma (rengeteget küzdöttem, hogy az első gyerekemet egy műtét és egyhetes különlét ellenére, mindezt hat hetes korában, mégis szoptatni tudjam két és fél évig), van valami plusz, ami erre ösztönöz. A “tudományos énem”? Hogy minél több tanulmányt olvasok, annál jobban meg vagyok győződve az anyatej hasznos hatásairól? Illetve nem, nem is arról, hanem a tápszer káros hatásairól (hiszen a szoptatás a biológiai norma, és ami normális, az nem lehet hasznos, inkább az abnormális a káros, nem?)
Napok óta motoszkál bennem, hogy vajon miért még. Mert más a nézőpontom. Az említett Ursulás cikkel az utolsó pár mondatot kivéve (amire még visszatérek) elvileg szó szerint egyetértek. Mégis idegenkedem tőle, zsigerileg. Mert minden, amit leír, helyes: az anya nézőpontjából. Jelen vannak az anya igényei, szükségletei, az ő gondolkodása. megjelenik az apa is meg a környezet. De egy fő érdekelt teljesen hiányzik: a kisbaba.
Vele mi van? Az ő érdekeire, szükségleteire ki figyel? Annak ki ad hangot? Ki mondja el a jövendő gyerek vagy felnőtt nevében: anya, szoptass légy szíves, ezzel csökkented a kockázatot, hogy negyven évesen cukorbeteg legyek vagy mar gyerekként allergiás, asztmás? Ki védi meg az érdekeit, a lehető legegészségesebb élethez való jogát? Ki követeli ki a szükségleteit, az igényszerintiséget, az anyához való odabújást?
Persze lehet egészséges felnőtt abból a nem szoptatott kisbabából. A legtöbb esetben az lesz. Ahogy anno felnőttek a gyerekülésbe be nem szíjazott (vagy gyerekülés nélkül utaztatott) gyerekek is. Már amelyik. Ez statisztika, könyörtelen, rideg számok, amikkel nem lehet vitatkozni. Nem lehet tudni, hogy esetleg az enyém lesz az egy a százból, akinek nincs szerencséje. Így én inkább bekötöm a gyereket és szoptatom míg tehetem.
Félreértés ne essék, nem az anyáknak akarok ezzel nekirontani. Mert megértem, hogy vannak igényeik, szükségleteik nekik is. De számomra nem egyenrangú egy felnőtt ember szükséglete (pl. alvás) egy kisbabáéval, aki képtelen az időfogalmat megértve elhalasztani az igényeit vagy csak simán “kibírni”. Igenis, van egy szakasz, mikor a baba a “főnök”. Mikor nekünk az a dolgunk, hogy kiszolgáljuk. De ez elmúlik, nagyon, talán túlságosan gyorsan is. De a kérdés bennem marad: vajon a mai nők egy része miért nem képes ezt az időszakot kibírni, miért nem képes erre a fokú önátadásra, miért nem képes a baba tempójához lassulni, legalább néhány hónapra?
Itt nem beszélek arról, amikor az anya szeretne, de nem tud szoptatni, erről mar írtam régebben, akit érdekel, olvassa el itt: Szaranya?!?
Itt kizárólag arról van szó, amikor az anya felmentést keres (vajon miért keresi? felnőttként hozott egy döntést, amit jónak tart, vállalja fel, minden ellentétes nyomás ellenében, ahogy én felvállalom a hosszú szoptatást) arra, hogy korán abbahagyta a szoptatást, hogy ne kelljen éjszaka kelni, hogy elmenjen koncertre vagy étterembe a tíz hetes gyerek mellől, azt a bébiszitterre hagyva, és egyáltalán, hogy eljusson a kozmetikusához vagy masszíroztatni. Mert ezek az ő igényei, erre szüksége van az egyensúlyához. Igenis, bennem ott a kis hang, ami azt mondja, vajon a két és fél hónapost megkérdezte bárki is, hogy neki mire lenne szüksége az egyensúlyához? Vajon mit mondana? Tényleg előbbre való az anya egyensúlya, csak mert ő van döntési helyzetben?
A szoptatás számomra nem olyan választás kérdése, mint az együttalvás, a hordozás vagy a nembüntetés. Ezek eszközök, ahhoz hogy minél kisebb fáradtsággal minél kiegyensúlyozottabb, önálló, döntésre képes egyéneket neveljünk a gyerekeinkből. Ami lehetséges másképp, egyéb utakon is, senkinek nincs a kezében az abszolút igazság. A szoptatás viszont a gyerek jövőbeli egészségét teheti kockára. Feltételes módban, de a lehetőség ott van. Ezért kell MINDEN segítséget megadni az édesanyáknak, főként abban, hogy a sok tévhit eltűnjön, hogy valódi, igaz információkat kapjanak és valóban hatékony támogatást.
Végül az Ursulás cikk utolsó mondataira reagálnék: ” Pedig nekem már fura, ha egy gyerek önkiszolgáló módon odasétál anyuhoz, felhúzza a pólóját és rácsatlakozik. Nekem a szoptatás egy bensőséges dolog a babámmal. Aki már jár, az nem baba. Ettől kezdve idegenkedem tőle. Mondom ezt úgy, hogy én szerettem szoptatni.” Borzasztóan elszomorít ez. Mert ez kultúra, tanult hozzáállás kérdése, és világosan tükrözi az európai (nyugati) társadalmak viszonyát a szoptatáshoz, ami pedig a világ legtermészetesebb dolga az elválasztódásig, aminek a biológiai életkora 2,5 és 7 év közöttre tehető (itt irtam erröl: Meddig szopik a baba?).
Jöhetnek a kövek 🙂
Csibe, miért annyira káros a tápszer?
nem vagyok tápszer hívő, szoptattam, sosem adtam tápszert, de rossz érzést kelt bennem, mikor ezt olvasom tőled, és úgy érzem, még rosszabb érzést kelthet abban az anyában, aki nem képes anyatejjel táplálni a babáját.
Szerintem a tápszer életmentő lehet, és kisbabák (olyan kisbabák, akiket valamiért nem tudnak anyatejjel táplálni) igényeinek megfelelően lett kialakítva. Nyilván először anyatej, aztán, ha nincs, más anya teje (hivatalos úton), de ha ezek nincsenek, akkor babatápszer.
És még egy kérdés felmerült bennem. Az én korosztályom és a körülöttem élő hozzám hasonlók nagy része nem sok anyatejet kapott, nem volt a 70-es – 80-as években nagy “divat”, inkább a korai elválasztás, korai hozzátáplálás.
És mégsem tudok (de lehet, hogy csak én) túl sok olyan betegségről körülöttem, ami az anyatej hiányából adódik (mondjuk összevetve a szüleink vagy a még idősebb korosztállyal, akik bébikorában még sokáig szoptattak az anyák.
Az más, amikor valaki nem tud szoptatni. Ez általában 1-2%.
Van olyan teljesen normális és jófej ismerősöm, aki annyira rosszul volt a szoptatástól, hogy 6 hét után tudott megnyugodni, mikor odaadta az első üveg tápszert. De ő minden testi dologtól elég rosszul volt, és ha a szoptatás kín, akkor nem érdemes erőltetni.
Ami tényleg szomorú, mikor valaki rossz szokások miatt 3-4 óránként akar szoptatni, és csodálkozik, hogy nincs elég tej, hogy abbahagyja a szoptatást, amikor 3 hónapos korban leáll a veszett ütemű hízás a kisbabánál “elment a tejem” felkiáltással, amikor nem hajlandó éjszaka szoptatni, mert rendes gyerek olyankor alszik, stb. Szóval szerintem ez a szoptatás téma nem elválasztható egyéb nevelési-gondozási kérdésektől.
Olgi, delutan szedek ossze linkeket. Mindenfele elmult husz evnyi statisztika szerint egyertelmuen noveli a cukorbetegseg, a sziv es errendszeri megbetegedesek, az elhizas kockazatat felnottkorban. Gyerekkent az asztma, az allergiak, a gyakoribb leguti fertozesek, gyakoribb rotaviris fertozesek, tejcukor erzekenyseg, leukemia emelheto ki, de mondom majd hozok pontos listat.
A mi generacionkrol: gondolj bele hany velunk egykoru IR-es vagy allergias erre-arra… hogy alakulnak az elhizasi mutatok (nyilvan ez 90%-ban eletmod kerdese, de ott lehet a 10% hajlamosito tenyezo).
Persze ezek statisztikak es atlag, ahogy irtam. A celom nem a buntudatkeltes, csak az elgondolkodtatas, hogy vajon megeri? Meg az hogy a dolgokat mas nezopontbol is lattassam.
Az MAS ha az edesanya nem tud szoptatni (es megint mas, ha rossz tanacsokat adott, arrol irtam mashol, altalaban az egeszsegugyi dolgozok hianyos kepzese es egyaltalan, a kismamaknak adott nem megfelelo informaciok a “hibasak”). Akkor a tapszer valoban eletmento. Vagy ha az edesanya mas betegsege miatt nem tud szoptatni, akkor is. Mert az anyatej potlasara a leheto legjobb eszkoz.
De az amit a reklamokbol, innen onnan nyomnak a klepunkbe, hogy NINCS KULONBSEG, az egesz egyszeruen nem igaz. Es emiatt nem foghato fel egyszeru valasztasnak, mint pl az adok cumit vagy nem adok vagy supinalt cipo vagy sem. Hiaba szeretnek a temat igy beallitani sok helyen, eppen attol valo felelemben, hogy buntudatkeltes, stb. Es emiatt kell meg akar ilyen provokativ modon is kimondani neha a dolgokat.
Mert bevallom, itt azert provokalok, az elgondolkodtatas miatt, nyilvan a 4 honapost tapszerre “atallito” baratnomnek nem fogok beszologatni hasonlo modon.
Szoval par link, ezekre kattintva részletes forrasokat-tanulmanyokat talalsz:
http://www.womenshealth.gov/breastfeeding/why-breastfeeding-is-important/
http://www.askdrsears.com/topics/feeding-eating/breastfeeding/why-breast-is-best/how-human-milk-protects-babies-illness
Es magyarul:
http://www.szoptatasert.hu/sites/default/files/miert_fontos_a_szoptatas.pdf
Össze is szedem ide pontokba, mik azok amik ellen véd (azaz egészen pontosan ahol a tápszer növeli az adott betegség kockázatát), legalábbis amire azért sok pro tanulmány van:
* nagyon koraszülötteknél bélelhalás (nem véletlenül kapjak ők másik anya tejet ha saját anyatej nincs – és egyúttal mindenkit biztatok anyatej-adásra, ha van rá lehetőségetek és nem kerül túl sok fáradtságba, legalább pár hétig)
* alsó légúti vagy húgyúti fertőzések az első két életévben
* asztma
* elhízás, magas vérnyomás betegség
* kettes típusú cukorbetegség
* gyerekkori leukémia
* ekcéma vagy atopias bőr
* bölcsőhalál
* hasmenéssel járó betegségek, kiszáradás
* mindenféle kisgyerekkorban veszélyesebb fertözö betegségek: strepptococcus, botulizmus, meningitis, salmonella, RSV virus…
* kevesebb fülgyulladás, így kisebb a halláskárosodás veszélye
Állítólag növeli az IQ-t is, de ehhez nekem azért több tanulmány, összefüggés kell, hogy elhiggyem, ez nem olyan logikus, és csomó más faktortól is függ.
Kérdés hogy ez mivel magyarázható, egyrészt logikusan az anyai immunanyagok hiányából vezethető le (a fertőzésekkel szemben nincsen ott a gyorssegély, mert a tápszerben max. a tehén immunsejtjei vannak jelen). Masrészt az anyatej olyan speciális összetevőket tartalmaz, melyek egyrészt a bélrendszer érését segítik elő, másrészt az idegrendszeri érést, és ezeket a molekulákat még éppen hogy kezdik feltérképezni, de reprodukálni nem tudjak.
Ezen túl ott a testre szabottság: egy egyhetes szoptatott baba nem ugyanazt a tejet kapja, mint a tízhetes, és reggel nem ugyanazt mint délután vagy este, ha lázas vagy beteg, akkor is más az anyatej összetétele. Ezt nem lehet leutánozni.
Kedves Csajok, igazán nem vagyok egy kommentelő típus, de mivel ez a téma engem is elég közelről érint, és írtam is róla egy bejegyzést, Küzdelem az anyatejért címmel (nem Dőlt a tej a mellemből a címe, nem véletlenül), és én magam küzdöttem meg és küzdök meg most is minden nap azért, hogy legyen tejem, igenis fontosnak tartom a szoptatást, természetesen nem a végletekig, de tényleg vannak sokan, akik elbagatellizálják ezt a dolgot. Hogy miért? Sajnos valóban a kényelem miatt is biztos, és a ROHANÁS kérem szépen, ahogy Ursulánál írta valaki, hogy ő miért dolgozzon etetésenként 45 perccel többet?! Nem tudom egy pici baba mellett mivel töltené mással a napot? Hogy a nagy rohanásunkban a babánkra sincs ideje! Persze nem is kapnak elég segítséget a kezdő anyukák, de azért aki akar, az kap. A kórházban most egy négy gyerekes lány feküdt mellettem és azt mondta, hogy szoptatási tanácsadóhoz ment mert kisebesedett, begyulladt a melle és végül úgy megtanulta a szoptatást, hogy egy keze közben szabad és bármit tud vele csinálni! Szóval aki akar az tud és megoldja. A másik, hogy senki nem készíti fel az anyukákat és apukákat, hogy mi vár rájuk ha megszületik a baba és hogy lassulni kell például. De azért ezt egy anyukának éreznie kell(ene). Szomorú kép, sajnos a társadalom nem áll mellettünk, a nyugati országokban, Angliában 9 hónap, Belgiumban csak 3 hónap a gyes. Ott sokan előre gyűjtenek arra, hogy otthon maradhassanak tovább a babával! Nálunk meg, ami engem felháborít, hogy az az uralkodó nézet, hogy otthon lenni a babával, az nyaralás! Hát álljon be egyszer helyettem, 3 gyerekhez! Na de ez már más téma. Viszont Lakjunk jól nagyon jól írta, hogy a szoptatáshoz való hozzáállás bizony mással is összefügg! Köszönöm a cikket Csibe!