Angyalok márpedig léteznek!

Saját magam tapasztaltam meg.

Az elején kezdve az egészet, november elején nagyon fájni kezdett a térdem, a háziorvos szerint ízületi gyulladás. De gyógyszerekkel sem akaródzott javulni, így kihisztiztem egy komolyabb vizsgálatot és az MRI-n megállapították, hogy eltört a lábszárcsontom, a térd alatt. Úgyhogy egy hónap szigorú ágynyugalom, tilos lábra állni meg napi hasbaszurik, hasonló nyalánkságok. Mindez év végéig.

A karácsonyt átszerveztem minimálra, apukámat mozgósítottam, hogy jöjjön segíteni.

A múlt héten pedig kaptam egy csomagot. Egy lánytól, akivel csak egyszer találkoztam élőben, amúgy kb. két éve ismerjük egymást egy facebookos csoportból. Sokat beszélgetünk, és sokszor sikerült is a saját szókimondó és árnyalatlan kommunikációs módom miatt meg is bántanom. Mégis nagyon értékelem, valahol fel is nézek rá, a futás miatt is (ő vett rá a kitartásával, meg hogy képes volt versenyen is lefutni a távot, és olyan élményszerűen írta le mindezt), másrészt amiatt ahogy a kisfiával bánik, amennyit foglalkozik vele, és amilyen szeretetben élnek. Még a neten is átjön.

Szóval megérkezett a csomag. Kibontottam, elolvastam a kártyát és elsírtam magam.

Mert sütött nekünk mézeskalácsot. Egy hatalmas dobozzal. Tudta, hogy én törött lábbal nem tudok, hát ő sütött és elküldte. Egy részét kilyukasztva, hogy menjen a fára. Egy részét enni, egy részét pedig díszítetlenül, hogy ne maradjanak ki a gyerekek sem, a kártyán pedig a cukormáz receptje.

A lélegzetem is elállt és egyúttal visszaadta a hitem az emberekben. Hogy van, aki jó.  Aki ennyire jó. Ennyire figyelmes.

És elgondolkoztam. Én vajon mit tettem az embertársaimért? Eléggé odafigyelek/odafigyeltem rajuk? Hogy mire van szükségük vagy mivel bántom meg őket?

Akárhányszor a karácsonyfán lógó mézesekre nézek, eszembe jut ez. Ösztönöz, hogy megpróbáljak én is jobb lenni.

Azóta én is küldtem egy kis meglepetést annak, akiről tudom, hogy éppen most szüksége van rá, és nagyon jól fog esni neki. Talán így továbbviszem ezt az egészet, ami a karácsony igazi gondolata, lényege.

Egyúttal egy kihívás nektek, az olvasóimnak: ha még nem tettétek meg, próbáljátok ti is átgondolni, hogy kinek szerezhetnétek önzetlenül örömet akar egy kis aprósággal. Még van pár nap karácsonyig, nem késő, higgyétek el, megéri!