Napi jó

Alapvetően optimista alkat vagyok.

Na nem úgy gondolom, hogy a nap 24 órájában hollywoodi művigyorral a fejünkön kellene mászkálnunk, rózsaszín felhőkön lebegnünk és letagadni azt, ami mégsem tökéletes. Jogunk van a negatív érzésekhez, jogunk van néha azt gondolni, hogy elegünk van (még ha a környezetünk azt is gondolja, hogy de neked most énekelned KELLENE a boldogságtól), jogunk van haragudni, jogunk van szomorkodni, csalódni, sírni. A gyerekeinknek is.

De hiszem, hogy mindig ott bújik egy sarokban egy darabka szivárvány, egy mosoly, egy napsugár, aminek örülni lehet, amibe kapaszkodunk, ami jókedvre derít. És főleg hiszem, hogy szép az élet, jó a világ, imádok élni, nap mint nap felébredni és kíváncsian várom, aznap milyen kalandokban lesz részem.

Van egy szokásunk a családban, ami ezt a hozzáállást tükrözi. Kb. fél éve vezettem be, hogy minden este, a vacsoránál sorban mindenki elmondja, hogy mi jó történt vele aznap, minek örült. A legkisebbel kezdünk (nem tudja kivárni, hogy végre ő beszélhessen, és utána úgy kell “lelőni” :D), és sorban mindenki végiggondolja a napját és igyekszik a pozitívumokat megkeresni benne. Szabály, hogy negatív dolgokról eközben nem beszélünk (annak is megvan a helye, de nem ott és akkor), nem használjuk fel a másik piszkálására, versenyzésre, dicsekvésre, hanem egyszerűen csak megosztjuk egymással az aznapi jó érzéseinket. Sokkal jobb úgy aludni menni, hogy ez van a fejünkben, hogy lefekvés előtt nem a gondokról vagy szörnyűségekről beszélgettünk.

Nektek is vannak ilyen kis családi szertartásaitok?