Erre ad ékes példát a Porontyon megjelent cikk: A szoptatás sem sokkal jobb mint a tápszer
A válasz: féligazságokkal és csúsztatásokkal. Épp csak a Nestlé reklám hiányzik az egész alól. Viszont sok-sok a szoptatásért elkötelezett, a szabadidejét, esetleg a pénzét, az energiáját sem sajnáló hivatásos és önkéntes munkáját vágja tönkre egy-egy ilyen cikk.
Ezért tartottam fontosnak, hogy megírjam, hogy is néznek ki valójában a dolgok a cikk alapjául szolgáló tanulmányt: http://apps.who.int/iris/bitstream/10665/79198/1/9789241505307_eng.pdf és annak “elődjét” végigolvasva, és nem csak az összefoglaló részből vagy más sajtótermékből tendenciózusan összevagdosva, pár közhiedelemmel meghintve.
Először is a felvetés. A cím azt állítja, a szoptatás sem sokkal jobb mint a tápszer. Na, ez jó nagy csúsztatás, a cikk alapjául szolgáló tanulmány egyáltalán nem erről szól. Csak arról, hogy a szoptatás SZÁMOS rövid és hosszú távú előnyei közül öt hosszabb távú előnyt illetően módosították az állásfoglalást, mégpedig úgy, hogy a szoptatás JOBB, csak nem annyival, mint eddig gondoltak. Az alábbiakban részletezem.
De előbb álljunk meg az első bejegyzésnél, ahol a szerző ékesszólóan (és szívhez szólóan) ecseteli a tápszer előnyeit:
“Lehet tudni például, mennyit evett a baba, amit anyatejes táplálásnál nem csak lehetlen, de felesleges is megmérni, hiszen míg a tápszer összetétele állandó, az anyatejé változik. ”
Éppen ezért a mennyisége ÉS a minősége állandóan tökéletesen megfelel a baba igényeinek, míg ez a tápszerről nem mondható el….
“A tápszeres babát bárki megetetheti, ami a szoptatáshoz képest hihetetlen szabadságot biztosít az anyának, akár sportolni, dolgozni vagy kikapcsolódni szeretne, és az apukák is élvezni szokták az etetést.”
A szoptatás is hihetetlen szabadságot biztosít: bárhova indul a család, nem kell cumisüveget, vizet, tápszert, melegítő eszközöket, stb. magukkal cipelniük. Extrém példa, de ha a liftben ragadnak, akkor sincs semmi gond. 🙂 Amúgy meg lehet, engem áldott meg extrán lusta apukával az ég :), de a párom sosem rajongott az ötletért, hogy hajnal háromkor gyereket etessen cumisüvegből (főleg hogy az első lányával ezt pár évig megtette).
Ám a csúcspont még ezután következik: “A tápszeres babák hamarabb átalusszák az éjszakát, anyukájuk pedig bármit megehet, annyi kávét ihat, amennyit akar, benyomhat mellé egy doboz konyakosmeggyet is, és ha fáj a háta a gyermekcipeléstől, nyugodtan kapkodhatja rá a fájdalomcsillapítót. A tápszerrel etetés nem fáj, nem veszi el az ember kedvét a szextől, és szégyenlős anyukák is etethetnek nyilvánosan.”
Napi kettő kávét iszom, köszönöm, nem szeretnék többet, az egészségem érdekében sem. Továbbá napi egy doboz konyakmeggyet is benyomhatnék nyugodtan az arcomba, mert a szoptatás alatt az alkohol sokkal kevésbé megy át az anyatejbe, mint a terhesség alatt a baba vérkeringésébe. Továbbá nemrég tört el a lábam és így első kézből igazolhatom, hogy szedhető, mint annyi más gyógyszer is, megfelelő fájdalomcsillapító a szoptatás közben is. Röviden szólva visszaköszönnek itt a 20-30 évvel ezelőtti közhelyek vagy téves információk a szoptatásról, döngöljük csak jól be a nők agyába, hogy miért is olyan borzasztó dolog a szoptatás. Hogy mindez nem igaz, az mellékes. (Javaslom pl. az LLL oldalát kiegészítő információnak, ha legközelebb szoptatás-témában szeretne cikket írni a szerző). A “tápszerrel etetés nem fáj” pont különösen kedvencem, előbb néztem mint Rozi a moziban, hogy mi ebben a scoop. Aztán kezdett leesni, hogy netalán azt sugallná, hogy a szoptatás az fáj? Ki kell hogy ábrándítsam újra a kedves szerzőt: a szoptatás nem fáj. Ha a gyerek helyesen van mellretéve, ha nincs anatómiai gondja, mint pl. a lenőtt nyelv, akkor nem normális, hogy fájjon. Sőt! A szoptatás a szextöl sem veszi el a kedvet, gondolom nem én vagyok az egyetlen, akinek szoptatás közben fogant újabb babája. Nem volt szeplőtlen fogantatás, meg sem erőszakoltak. 🙂 Szégyenlős anyukák pedig szoptathatnak nyilvánosan, tükör előtt 15 perc alatt be lehet gyakorolni, hogy az égvilágon semmi ne látszódjon (főleg kendőben), én tényleg mindenütt szoptattam, soha senki nem figyelt fel rá, ha nem akartam. Hat hónap után ez nem fog menni, való igaz, de addigra már tud a kisbaba várni, hogy valami eldugottabb sarkot találjanak.
A cikk további részében azt taglalja, hogy a szoptatott babák sem egészségesebbek a tápszeres társaiknál. Különösen vicces az indítás, amiben Franciaországra hivatkozik, hogy milyen jó egészségnek örvendenek az alacsony szoptatási mutatók ellenére. Jelentem, az egész világon Franciaországban fogy el a legtöbb gyógyszer az Egyesült Államokkal karöltve. (forrás: http://www.mutualite.fr/L-actualite/Kiosque/Revues-de-presse/Consommation-de-medicaments-la-France-championne-d-Europe)
Majd rátér a WHO által készített, az anyatejjel kapcsolatos kutatásokat összegyűjtő 2007-es brosúrát aktualizáló, 2013-as kiadványra. A 2007-es kiadványban is öt területre vonatkozó kutatásokat összegeztek: vérnyomás, koleszterinszint, túlsúly és kövérség, 2-es típusú cukorbetegség és intelligencia. (http://whqlibdoc.who.int/publications/2007/9789241595230_eng.pdf) . Ám “elfelejtik” azt is hozzátenni, hogy a WHO egy másik dokumentumban elemzi a szoptatás rövid távú pozitív hatásait (http://apps.who.int/iris/bitstream/10665/95585/1/9789241506120_eng.pdf), és azok hosszú távú következményeit az egészségre, mint az allergiák kialakulása (vagy ki nem alakulása), a gyakori légúti fertőzések szövődményei, stb. Ezt pedig nem vonja kétségbe a jelen dokumentum. Na, de ne szőrszálhasogassunk, nézzük mit is írnak most 2013-ban ezekről a hosszú távú hatásokról.
A Poronty cikkét olvasva az a benyomásunk támad, hogy a szoptatásnak SEMMILYEN hatása nincs a későbbi testsúlyra a WHO kiadványa szerint. Márpedig egy kicsit beleolvasva az adott fejezetbe, kiderül, hogy ez nem egészen így van. Leírják, hogy nehéz egymástól elválasztani a szoptatást és a gyerek későbbi egészséges táplálását, a szoptató anyák általában később is több zöldséget és gyümölcsöt adnak. Ráadásul a túlsúlyos édesanyák kevésbé gyakran szoptatnak. De ezzel együtt a szoptatás csökkenti a későbbi túlsúlyt, illetve a BMI kilengéseit: a túlsúlyt és a túl alacsony súlyt (így a BMI átlagértékből sokat nem lehet levonni).
Az új következtetés: továbbra is fenntartják, hogy a többet szoptatott babák közül kevesebben lesznek túlsúlyosak később, de azzal a kitétellel, hogy a magas jövedelmű országokban különösen a képzettebb és jobb helyzetű édesanyákat érinti a szoptatás, akik a táplálkozásra is jobban odafigyelnek. Ugyanakkor ezekben az országokban a kövérség inkább a szegényebb, alacsonyabb iskolázottságú rétegeket érinti. A végkövetkeztetés (és ezt érdemes összehasonlítani a Porontyon olvasottakkal) hogy a jó szociális helyzetben, pl. Angliában a szoptatás valóban véd a kövérség ellen, de a rosszabb helyzetű országokban, pl. Brazíliában a szociális-gazdasági helyzet ezt felülírja és nem figyelhető meg egyértelmű összefüggés. Idézem: “In England, a developed country setting, breastfeeding was protective against overweight, but in Brazil, where breastfeeding does not show a clear social gradient, no such effect was evident.”
Ez az én olvasatomban nem azt jelenti, hogy a tápszer nem növelné a későbbi kövérség kockázatát… csak annyit, hogy nem ez az egyedüli meghatározó, hanem más faktorok is számítanak. Ezt amúgy sosem tagadta senki. Megint idézek: “By the same token, we observed that studies with tighter control of confounding (socioeconomic factors, birth weight or gestational age, and parental anthropometry) reported smaller benefits of breastfeeding.” Tehát nem no benefits, csak smaller benefits.
A magas vérnyomásról és a koleszterinszintről írottakkal nem szállok vitába, itt viszonylag korrekten, bár a részletekbe nem menően fogalmazott a szerző. A koleszterin esetében a WHO kifejezetten elveti, amit a korábbi állatkísérletek megerősítettek, hogy a korai táplálékban jelenlevő koleszterin mennyisége befolyásolná a felnőttkori koleszterinszintet. Ez rendben van, ugorjunk.
Intelligencia: Láthatóan tényleg nem ugyanazt a tanulmányt olvastuk. A lényeg nagyjából stimmel, a számértékek a vérnyomáshoz hasonlóan újra nem (pedig én a WHO oldalán levő aktuális verzióból tájékozódtam). Itt mindegyik teszt a szoptatott gyerekek jobb teljesítményét emeli ki 1-8 ponttal, de kérdés, hogy ez mitől van, a szociokulturális közeg és az iskolázottabb szülök vagy a szoptatás hatása. Amúgy tíz éves kor alatt jelentősebb a különbség, ez is utalhat az otthoni, szülői háttér hatására. A témában a WHO végkövetkeztetése: “This meta-analysis suggests that breastfeeding is associated with increased performance in intelligence tests in childhood and adolescence, of 3.5 points on average.”
Egyedül azt kérdőjelezik meg, hogy ilyen kis intelligencia-különbségnek vannak-e gyakorlati megnyilvánulásai, jogosan vagy sem, nem tudom, ehhez nem értek.
Ezzel nincs is gond. Viszont a Poronty-cikk zárása megadja az útravalót, a szerintük követendő útirányt: “Ha van rá lehetőség, akkor az első hónapban azért meg kellene próbálni: az anyatej a legjobb a babának, mind összetételét, mind csomagolását tekintve. Az anyatejes táplálás előnyei legkifejezettebbek az élet első néhány hetében. Ugyanakkor nem szabad túlbecsülni ezeket a hatásokat, nem rossz anya, nem árt a gyerekének az, aki nem tud (neadjisten nem szeretne! Ezt már komolyan csak zárójelben merem ideírni) hónapokig szoptatni, vagy aki tápszerkiegészítésre szorul.”
Alpárian úgy is reagálhatnék, hogy WTF??? Megpróbálni szoptatni? Mikor az édesanyák 95%-a vagy több képes szoptatni, miért kellene PRÓBÁLni? Továbbá hónapokig??? Szóval az az extra, ha valaki hónapokig szoptat? Nem évek akartak azok lenni?
Természetesen nem ördögtől való a tápszer. Természetesen óriási találmány, azok a babák, akiknek az édesanyja nem tud szoptatni, életben maradnak a segítségével. Természetesen a tápszergyártók is fejlődnek (hiszen óriási üzletág, rengeteg pénzzel), és a tápszerek egyre inkább megközelítik az anyatej összetételét, így az egészségre gyakorolt hatásuk is egyre kevésbé káros. Ez örvendetes, azok miatt a csecsemők miatt is, akiknek nincs akkora szerencséjük, hogy anyatejet kaphassanak. De továbbra sem egyenértékű a kettő (még), akárhogy is próbálnak csúsztatni az ügyben. Csak azt sajnálom, hogy a cikk és annak hamis információi és megközelítésmódja alapján sok anyukában simán kialakul a meggyőződés, hogy a szoptatásért csak a lúzerek küzdenek. Ez pedig nagyon kár.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: