Noël – a francia karácsony

Szóval Noël a francia karácsony neve. Kicsit írok róla, hogy errefelé hogy néz ez ki.

Egyrészt naaaagy fogyasztási ünnep, mint mindenhol. Talán jobban is.  Egy átlag francia mintegy ezer eurót költ ilyenkor. Ennek hátterében az is állhat, hogy az ünnepnek vallási konnotációja már alig van, lévén a népesség jókora hányada muzulmán (és Aïd mar jócskán mögöttünk van), az állam és az iskolák pedig deklaráltan laikusak, így közintézményekben karácsonyfa-állításról, karácsonyi ünnepségekről szó sincs.

Betlehemes sincs, viszont a családokban gyakran készítenek kis figurákból egy betlehemi jelenetet. A leghíresebb ilyen kis betlehemes figurák a provence-i santon-ok, amik agyagból készültek és kézzel festettek. Nem csak a betlehemi jelenetet ábrázolják, hanem egy egész kis falucskát, a hagyományos foglalkozásokkal, népi alakokkal (a képek kattintásra nőnek):

Más hagyományok is élnek. Például az ünnepi menü. A két “előeste” (réveillon), azaz december 24. este és december 31. este a nagy zabálások ideje, a francia kulináris hagyományok szellemében. Ilyenkor összegyűlik a nagyobb család és négy-öt órán át folyik az evészet: aperitif, kóstoló, előétel, főétel, köret (nem egyszerre eszik a hússal), második főétel, sajt, desszert, kávé. Mi kerül ilyenkor az asztalra?

Aperitifnek különböző olívabogyók, mindenfélével töltött kis leveles tészták, földimogyoró, pisztácia.

Kóstoló (mise en bouche vagy hors d’oeuvre) gyakran osztriga, de ide tartoznak az úgynevezett canapé-k is: kis pirított kenyérszeletkék, rajtuk mindenféle jóval: füstölt lazac, vékonyra szelt libamáj, kaviár, tarama, garnélarák vagy tapenád. Ilyenkor szoktak a vajas-fokhagymás-petrezselymes csigát is enni, külön evőeszköz van arra, hogy a házából kipiszkálják. Újabban divatosak a verrine-ek: kis üvegpoharakba halmozott pár falatnyi zöldség vagy rák krémekkel, például rak avokádókrémmel:

Az előétel (entrée) az általában zöldsaláta valami extrával, pl. sült libamájjal vagy lazaccal, kacsa-zúzával vagy St. Jacques kagyló a héjában.

A főétel az hagyományosan a gyöngytyúk vagy a fürj, bar egyre gyakrabban esznek valami vadasat is. Ehhez gyakran összekötve főzött zöldbab és gesztenye társul, habzsákból kinyomott és sütőben megsütött krumplipürével. A köret sokszor a gratin dauphinois, csőben sült krumplinak mondanám. A második főétel lehet hal vagy valami tengeri herkentyű: homár, lazac, pisztráng.

A sajt az egy sajttálat takar, legalább 5-6 féle sajttal, friss bagettel. Ide tartozik az úgynevezett fromage blanc is, ami egy, a mi túrónknál kevésbé szilárd, savanyított tejtermék, általában tejszínnel leöntve és cukorral eszik.

A hagyományos francia karácsonyi desszert pedig a bûche, a fatörzstorta. Vajas krémmel készített feltekert piskóta. Mivel az ilyen hosszú étkezés végén az ember sokszor levegőt sem bír venni, egyre gyakrabban fagylaltból készült fatörzzsel helyettesítik.

Az étkezést végig bor kíséri. A felnőttek az asztalnál ülve beszélgetnek, a nagyobb gyerekek elvonulnak, a kisebbek körülöttük szaladgálnak.

A karácsonyfáról tudni kell, hogy a franciák mar december elsején felállítják, és vízkeresztkor szedik le (amikor a galette des rois-t is eszik, amiről majd mesélek még).  A családok nagy többségében mar műfenyő áll, ritkább a valódi. Itt nem az angyalkák hozzák az ajándékot, hanem a Télapó (Père Noël), így december elejétől nyüzsögnek az utcákon a Télapók… Elvileg 24-én éjfélkor jön, a kéményen keresztül és megissza a kitett tejet és megeszi a kekszeket. A felnőttek is 24-én éjfélkor ajándékoznak egymásnak, a gyerekek általában 25-én reggel, pizsamában fedezik fel az új játékokat. Ami idén főleg gyerek-tablet (ez áll az eladási listák élén, megelőzve Furby-t, a legókat és a társasjátékokat). Egy gyerek átlagosan nyolc ajándékot kap (és kilencet “rendel” a Télapónak irt levelében).

25-én tehát együtt játszik a szűkebb család, 26-a pedig már munkanap.

Végül a hagyományos karácsonyi dal, a Petit Papa Noël Tino Rossi-tól. Ezzel kívánok mindnyájatoknak boldog, békés karácsonyt!